Pulp

    Egy ideje a Spectre és az Infinity játékok mellett egyre inkább a pulp stílusú játékok felé kezdtem kacsingatni, aminek meglepően nagy figura és játékszabály választéka van. Én több szabálykönyv review után a Pulp Alley szabályrendszer mellett tettem le a voksom. Egyelőre egyszer tudtunk kipróbálni többen, de mivel van egy elég jól kialakított szóló rendszere, így az egyjátékos módban már többször is játszottam.

Igazi pulp kavalkád, főhősünk próbálja legyűrni az óriásgyíkot, mielőtt az elérné a társát, miközben az egyik martalóc sakkban tartja a velük lévő újságírónőt, aki egy jó sztori reményében csatlakozott hozzájuk.

Mi is az a Pulp?

    Indiana Jones. James Bond. A Múmia. Tarzan. Conan. Buck Rogers. Flash Gordon. King Kong. A szövetség. Elveszett világ.  Spagettiwesternek. Vintage horrofilmek. Noir krimik. Ezek mind beleférnek a pulp kategóriába, melyek elsődleges célja a szórakoztatás. Az 1920-as évektől kb. az 50-es évekig voltak népszerűek a filléres ponyvaregények (melyekben időnként akadt komolyabb olvasmány is, mint pl. H.G. Wells vagy akár Lovecraft), később számos TV sorozat is ezen csapásirányon készült, Lone Ranger, Bonanza, The Shadow csak hogy néhányat említsünk. De még a korai Batman és Superman képregények is akár besorolhatók ebbe a kategóriába.

Miért jó?

    Ahogy az előző felsorolásból is látszik, nagyon színes felhozatalból választhatjuk ki a nekünk megfelelő korszakot és alapsztorit. Elegendő néhány figura, amiből két csapatot meg tudunk alkotni, némi tereptárgy, objektiva marker, és néhány egyéb kiegészítő, és mehet a játék. Amiért én nagyon szeretem, hogy a fantázia szabadon szárnyalhat, nem vagyunk megkötve történelmi formációkkal, vagy sereg/meta/verseny listákkal, minden egyes karakterünket egyedileg kell megalkotnunk, bár nem RPG mélységben, de egy normál wargame-hez képest mindenképpen azt fogjuk érezni, hogy figuráink mind egyéniségek. A sztoriban is szabadjára engedhetjük a képzeletünket, a történéseket szabad, sőt szinte már kötelező kommentálni, esetleg hanghatásokkal színesíteni. A tereptárgyakkal sem nagy a megkötés, én például úgy képzelem, mint egy olcsó, alacsony költségvetésű tv sorozatot, amiben azt használnak, ami éppen kéznél van. Például van néhány Bedford RL teherautóm, amit az 50-es évektől használtak a valóságban, de simán fogom használni mondjuk egy II. VH küldetésben, mintha pl. a Rat Patrol egy epizódját forgatnánk újra. Többek között ez az anakronisztikusság az egyik bája szerintem ezeknek a játékoknak. 

Két martalóc igyekszik az egyik objektívát megszerezni, miközben egy mexikói szabadságharcos mögéjük settenkedve próbálja megakadályozni őket ebben.

Pulp Alley

    A szabályrendszer elsőre talán kicsit bonyolultnak tűnhet, mivel D6-D8-D10-D12 kockákat és esemény kártyákat is használnunk kell, valamint rengeteg tulajdonság és képzettség közül alkothatjuk meg a csapatunkat. Viszont a csapatunk –ebben a rendszerben ligának hívjuk- nagyon kevés emberből (esetleg állatból, űrlényből, szörnyből...) áll, általánosságban 3-10 fő lesz a létszám, amit irányítanunk kell, így viszonylag könnyen tudjuk követni a történéseket. Természetesen járművek is vannak a játékban, ami egy teljesen külön modul, szóval ezt később is integrálhatjuk a küldetéseinkbe. A játékban általában úgynevezett plot point-okat kell begyűjtenünk, amikből van egy fő és több mellékes, ezek megszerzése a küldetésben is ad bónuszt, és a végén is kapunk értük különböző jutalmakat, melyeket a következő küldetésben használhatunk fel. Utóbbiból kiderül, hogy kampányra is tökéletes a játék, sőt, több kampánykönyv közül is válogathatunk a kiadónál, de akár magunk is összerakhatunk egyet, ha érezzük magunkban az affinitást, de azért érdemes először inkább egy-két gyárit átolvasni, végigjátszani. Egy-egy küldetés egyébként körülbelül 2 óra alatt kényelmesen lejátszható, nem kell fél hétvégét rászánjunk, hogy befejezzük az adott játékot. A harcrendszer és aktiválás igen ötletes, végig pörgős, nem ül le, folyamatosan jelen van benne minden játékos, így senki nem unatkozik közben, valóban olyan érzésünk lehet, mintha egy izgalmas kalandfilmet néznénk.

Kinek ajánlom?

    Mindenkinek, aki szeretne egy könnyedebb, nem vérre menő menő, vicces játékot kipróbálni. Ha unod, hogy állandóan a metát kell követni, vagy hogy egy lovasroham kidolgozása hosszú percekbe telik, vagy hogy figuráid csak egy arctalan massza, vagy hogy állandóan táblázatokat, szabálykönyvet kell bújni, akkor érdemes egy próbát tenni vele.

Főhősünk a mexikói generálist próbálja meggyőzni, hogy egészségére kevéssé kártékony, ha vele tart, minthogy a bosszúszomjas szabadságharcosok kérdőre vonnák tetteiért.