Rolls Royce Armored Car és Tiger Moth

    A május 9-i Historikumon egy kicsit szabadabban értelmezett történelmi játékot fogunk játszani Báró Imivel, mégpedig a SALAAM küldetés egy filmszerű, kiszínezett változatát. Az eredeti küldetésben Almásy László gróf csempészett át az észak-afrikai sivatagon keresztül két német kémet Kairóba, a mi verziónkban egy ad-hoc brit-nemzetközösségi egység fogja üldözni őket. Én az üldöző csapatot fogom vinni, ehhez szükségem volt két járműre, nevesül egy repülőgépre, és egy földi járműre. Előbbinél egy régóta meglévő Smer 1/48 Tiger Moth lett a befutó, a másiknál pedig egy Rolls Royce páncélautó, ez is megvolt régebbről, mert nagyon megtetszettek az ilyen és ehhez hasonló járgányok.

    Először a Rolls került festésre, ez egy 3D modell a Patrick Miniatures oldalról rendelve. Sima homokszín alapfestést kapott, ami kicsit drybrusholva lett egy világos színnel, majd szivaccsal sötétbarna kopásokat vittem fel rá, végül kapott egy Agrax Earthshade bemosót. A kerekek az általam használt metódus szerint világosszürke alapra egy-két igen higított fekete színnel lettek festve. A fényszórók fehér alapszínre sárgás, a torony géppuskája pedig fémszínre fekete bemosással készült. Több fotót referenciaként használva úgy döntöttem, sok cuccal megpakolom, egy igazi sivatagi kalandra felkészítve. Néhány ponyvát gyárilag készítettem green stuffból, sörösdobozból vágott szíjakkal, és drótból hajtogatott csatokkal, emellett mindenféle kiegészítők is felkerültek, műgyanta felszerelések, vékony zsinórból vontatókötél, valamint Warlord Games keretekről való bitek, hátizsákok, kulacsok, térképtáskák. A két homoklétra az egyik Offensive Miniatures LRDG Chevy szettből lett átmentve, két darabot feleslegesnek ítéltem, és ide nagyon jól jött, alaposan feldobta a látványt. A legvégén főleg a kerekek kaptak egy kis koszolást még, hogy az összkép igazán hozza a poros, sivatagi érzést.

    A Tiger Moth is egy világosbarnás-homokszín alapfestést kapott, sok-sok réteg bemosással, szárazecseteléssel, szivacsozással igyekeztem ütött kopott hatást elérni. A szárnyvégekre, orra, illetve a vezérsíklapátokra egy felhigított világos piros szín került, így a higításnak hála az alatta lévő kopott festés áttetszik rajta, ennek köszönhetően megmaradt az egységes, kifakult-kopott hatása. Az orr és kabinrész tetejét egy szintén higított sötétszürkés színnel még átkentem, így már egészen civil hatású lett a gép, amilyennek eredetileg is szántam. Lakkozás előtt került fel rá még néhány lajstromjel, amit az alapszínekkel kicsit megkoptattam itt-ott, a fehér 32-es szám nagyon jól mutat az orrán, szintúgy a nagy lajstormfeliratok a szárnyak tetején. A kipufogócső végét illetve ahol kormólódik a géptest, feketével kicsit megkoszoltam. Még összerakáskor az ülések alá ragasztottam neodium mágneseket, hogy mikor a repülőt nem tereptárgyként, hanem aktívan repülve használom, akkor tudjak beletenni kis figurákat, a mágnessel viszonylag fixen tartva őket. Több 1/48-as Smer szettből kiválogattam két pilótát, amit kb. a csipőjüknél levágtam, lyukat fúrtam beléjük, és vékony szeget ragasztottam be. Ez kellően tartja őket a helyükön, de viszonylag egyszerű kivenni őket, mert annyira nem erős, mintha mindkét felén neodium mágnes lenne. Kaptak egy gyors, egyszerű festést, nem akartam velük sokat pepecselni, mert nagyon kevés látszik belőlük, valamint nem is túl szép figurák. Sajnos magára a gépre csak utólag, de még festés előtt ragasztottam be a mágnest, de végül egész kultúráltan és stabilan tudtam megoldani. Egy Temuról rendelt mágneses teleszkópos pálca lesz használva a repülés szimulálásakor, egy CD lemezre készült alappal. Ezt szintén mágneseknek köszönhetően nem fixre készítettem, így más-más terephez majd másféle talpat lehet használni ugyanazzal a pálcával.

LRDG/SAS gyalogos figurák

    Korábban írtam egy bejegyzést a DAK Attack játékról, végre elkezdtem haladni a hozzájuk tartozó figurákkal. Egyelőre a gyalogos miniket festettem le, a járművek és a hozzájuk tartozó személyzet lesz a következő a sorban. Bár főleg járműves harcászatot szimulál, de a DAK Attack-ban is előfordul, hogy szükség van néhány gyalogos figurára, emellett tervezek játszani ebben a témában Asymmetric Warfare szabály alapján is valami sunnyogós, reptéren rajtaütős küldetést. Sőt, az egész apropóját az adta, hogy a május 9-i Historikumon egy Pulp Alley játékrendszer szerinti, operation SALAAM játékot fogunk játszani Báró Imivel, és kellett pár ilyen mini, és mivel nem tudtam eldönteni, melyik kettő legyen, gondoltam, akkor kifestem mind, és majd a végén eldöntöm melyik kettő lát először asztalt. Egyszóval ismét olyan figurákat festhettem, amik több szabályhoz is alkalmasak lesznek (oké, az SPQR-be nem tudom belepasszírozni őket, pedig egy What if? játék biztos vicces lenne a római légiósok ellen :D ).

    A minik egy része az Artizan Design-tól van, egy LRDG/SAS szett valamint az SAS szabotőr szett, ezek fémek. A szabotőrök érzetre inkább az európai hadszíntérre vannak szánva, de ide is teljesen megfelelnek szerintem, kabátot, bőrmellényt Észak-Afrikában is viseltek, főleg éjszaka. További figurák a Warlord Games Commonwealth műanyag keretéről vannak, de ezek egy részét mindenféle bit-tel fűszereztem meg, egyik kedvencem az MP40-t használó katona. Másik személyes kedvencem szintén a Warlord Games-től, a 8th Army Command fém szettjéből a rádiós figura, különösen tetszik a majommal az életkép, nagyon hangulatos. Utolsóként egy kicsit kakukktojás figura, a The Assault Group-tól a Chindit tiszt, Major Lumley, ami nagyon tetszett, és egészen beleillett a csapatba, természetesen ez is fém. Még van nyomtatásban két figura, a Kozak Miniatures ingyenes mintái, illetve tervezek még egyet összerakni maradék bitekből, akire a subaszerű, nagy birkabőr kabátot szeretném megformázni green stuffból.

B-J: Artizan, 2x Warlord, Artizan, 3x Warlord, Artizan

B-J: 2x Artizan, Warlord, 3xArtizan, TAG

    Festésben igyekeztem valamennyire változatosabb színekkel dolgozni a nyilvánvaló homokszín mellett, mivel ezek az egységek alapból is meglehetősen szedett-vedetten néztek ki. A homokszín mellett próbálkoztam barna, olív zöld egyenruhákkal is, valamint egy okkeresebb árnyalattal is pár figuránál. A fejfedők szintén vegyesek, beretek, burmai hadszínteret idéző kalapok, Commando gyapjúsapka mellett természetesen a jellegzetes shemagból is van pár. Fegyverzet terén dominál a Thompson géppisztoly és a Lee Enfield puska, korábban említettem egy MP40-el felszerelt katonát, de van egy Bren géppuskás is. Két kakukktojás van, az egyik a Sten géppisztoly, a másik a Major Lumley figuránál lévő M1 Carbine, ezek nem voltak általuk használva az észak-afrikai hadszíntéren. Részemről nem nagy gond, ennyi nálam belefér bőven. A szabotőrök közül kettőnél is van robbanóanyagos táska, valamint az egyiknél egy drótvágó is, nagyon mutatósak, és hozzák a lopakodós-szabotőr hangulatot.

    Mindegyik mini bőven megfelelhet mind az LRDG mind az SAS katonáinak, ráadásul volt náluk keveredés amúgy is, sokszor együtt dolgoztak, de én alapvetően az LRDG-t tartottam prioritásban (ezért sem festettem a bereteket az SAS bézs színére, hanem inkább az LRDG által viselt feketére). Ha mégis SAS-ként játszanám őket, akkor van három figurám régebbről, akik tökéletesek lesznek vezetni a kis csapatot. Most már jöhetnek a jellegzetes Chevy és Ford teherautók, utána meg a DAK katonák, járművek, hogy meglegyen a másik oldal is.

Pulp asztal projekt

     

    A pulp tematikájú játékok már régóta kedvenceim, és bár lassan két éve játszunk páran a témában, már jóval előtte is érdekelt a téma. Még valamikor a kezdetek kezdetén láttam egy fotót egy kikötői jelenetről, ahol a dokkok mellett egy repülőcsónak parkolt, és ez akkor nagyon felkeltette a figyelmem. Már akkor tudtam, ha belevágok a pulp témába, előbb utóbb szeretnék egy hasonló hangulatú asztalt. Még ennél is korábbról, a Jagged Alliance 2 játék miatt akartam egy bambuszbárt a modern asztalomra, de később már úgy voltam, hogy azt majd a pulpba is fogom használni. Valamikor nyár elején fixáltam le a szeptemberi Historikumra és az októberi Wargameconra egy-egy asztalt bemutatózni, bár előtte sokat gondolkodtam, hogy mit is vigyek, illetve hogy egyáltalán vigyek-e bármit. Miután visszajeleztek mindkét esemény szervezői, nekiálltam, hogy ezt a régi projektem megvalósítva elkészítsem a Pulp Álomasztalom.

Pelican II, mert olyan nincs, hogy egy pulp repülőnek nincs neve. A másik oldalára egy stilizált pelikánt festettem, arról sajna nem készült fotó.

    Az biztos volt, hogy a bambuszbárt nem halogathatom tovább, és el kell készítenem, ahogy biztos volt, hogy a Walrus repülőcsonaknak is fel kell majd kerülnie. De minek még? Még a Covid alatt egy Kickstarter kampány alatt rendeltem egy impozáns világítótornyot, amit mikor megjött, még aznap, éjszakába nyúlóan összeraktam, lefestettem. Azóta a polcon pihent, soha nem látott még asztalt. Oké, most eljött ennek is az ideje. Régebbről volt rendelve az Anyscalemodel oldalról pár műgyanta tereptárgy, többek között egy nagyon hangulatos skót jellegű halászhajó, nosza, itt az idő ezt is elkészíteni. A festésen felül új árbócokat készítettem hozzá, és gézből plusz halászhálókat is tettem rá. Ez utóbbi technikával készült pár parton száradó halászháló is. Szintén volt ebből a rendelésből egy kis motorcsónakom, az már korábban le lett festve, ezt is észben tartottam. Szintén egy korábbi bizniszből volt egy elegáns MDF házam, amit már elkészítésekor direkt úgy festettem, hogy távoli kolóniák pl kormányzói épülete legyen, ez végül helyhiány miatt nem került fel. Van jópár 1920-30-as évekbeli diecast autóm is, viszont ezek bár gyárilag is használhatóak, a csillogóbb festés miatt gyakran elütnek, ezek közül párat mattra lakkoztam, és itt ott átfestettem. Kb hatot megcsináltam, de három is elegendőnek bizonyult az asztalra. Tervben van egy Vietnam asztal is, oda majd rengeteg dzsungel terep kell, most elkészítettem egy adagot, amivel kb. ki is fogyott egyelőre a műnövény kollekcióm, de ide bőven elegendő volt. Korábbi asztalokra készült egy kis zöldség-gyümölcs árus kioszk, teljesen házilag, gyufaszálakból, kartonból, és égethető gyurmából. Egy jópofa halárus szett is volt már készen, jónéhány ládával, halakkal, és mindenféle tengeri herkentyűvel, ezekből a halárus placcát tudtam összerakosgatni.

    A Temuról sok mindent rendeltem, kezdve a 3D nyomtatott mólóval, amivel úgy voltam, hogy én is meg tudnám csinálni házilag, de olyan sok kellene belőle, hogy belefásulnék. 3 csomagnyit rendeltem, és volt hozzájuk egy-két egyéb kiegészítő is, egy kis kabin, csónakok, ládák. Ezeknek a festése is eléggé monoton lett, örülök, hogy legalább az elkészítésükkel nem bajlódtam. Persze a festésen kívül is volt velük munka, önmagukban eléggé törékenyek, így meg kellett erősítenem őket, és Green Stuffal eltüntetni a hornyokat a cölöpökön, mert alapból háromféle magasságban állíthatóak. Így fix magaságúak lettek, de nem is volt tervben később szétszedni őket. Szintén Temuról rendeltem egy csomó műanyag növényt, köztük pár nagyobb pálmafát. Eddig is voltak pálmáim, de ezek jóval nagyobbak, minimális festéssel elég élethűre sikeredtek, ezekkel csak annyi plusz munka volt ezen felül, hogy az alapukra kellett ragasszak fém csavaralátétet, hogy ne dőljenek el olyan könnyen. Régóta volt tervben pár bambusz bokor elkészítése, ezeknek is most jött el az ideje, vagy 120db mini bambuszt ragasztottam fel néhány maradék MDF alapra (ezeket mindig elrakom, mikor rendelek valami MDF szettet, ilyen projektekhez kiváló, és gyakorlatilag ingyen van). 3D nyomtatott bárbelsőt is találtam, a bárpult, asztalok, székek mind onnan vannak, de mivel fantasy szettről van szó, a bárszekrény részt nem találtam megfelelőnek. Ebben Stefan barátom sietett segítségemre, aki talált nekem való 3D fájlt, és ki is nyomtatta nekem. A ládák, csomagok, hordók egy része szintén Kínából érkezett, ezeken kicsit látszanak a nyomtatási rétegek, de lefestve nem annyira vészesek. Ezeket kiegészítettem korábbi, MDF szettekből származó ládákkal, amiből már elég nagy kolleció összegyűlt, plusz pár saját készítésű ládahalom is készült, a klasszikus megoldással: poliészter habból kivágott kockákra PVA-ba áztatott papírzsebkendőt takartam, és csak festeni kellett.

    Tehát az asztal nagyon sok ilyen aprósága elkészült, de a legnehezebbek a végére maradtak, ráadásul, ha ezek nem sikerültek volna, az egész addigi munkám felesleges lett volna. (Persze nem teljesen, mert legalább haladtam ezekkel.) Nagy nehezen nekiálltam a bambuszbárnak. Maradék MDF lapokból készült az alap és a padlók, a falak sima kartonpapírra ragasztott bambusz étkező alátétből vannak. Az oszlopok és lépcsők hobbiboltban kapható farudacskákból, és faspatulákból készültek. A korlátokat a maradék bambusz szálakból ragasztottam össze. A tetőnek az alapja hullámpapír, amire a már klasszikus, kartonból-műszaki rajzlapból készített hullámpalákat ragasztottam. Megerősítésként jégkrémpálcikák lettek alulra ragasztva. A padló mintázattal sokáig nem tudtam, hogyan haladjak, volt tervben spatula padló, aztán balsafa alap, színes nyomtatott parketta minta, de végül mindet elvetettem, és egyszerűen egy vékony fekete filccel bevonalkáztam, mintha pallók lennének, és lefestettem, az összehatás szerintem egész jó lett. Legjobban a falak összeállításától féltem, de hot glue-val végül egész könnyen sikerült abszolválni. Az ablakoknak a keretet maradék bambuszból vágtam, a spaletták kartonpapír és vékony bambuszszálak egyvelégéből vannak, az ajtók sima karton, egy kis műanyag keretről vágott fogantyúval, és műszaki rajzlapból készített vasalatokkal. Sokáig nem tudtam, a berendezéseket véglegesen beragasszam-e, az első terv az volt, hogy bizonyos darabokat egymáshoz ragasztok, hogy így kevesebb tereptárggyal kelljen piszmogni mikor berendezem, de végül ez csak pár dolognál maradt így, és a bútorok nagy részét fixen rögzítettem. A hotel rész szobái kaptak szőnyeget, míg a bár részen a falak lettek kicsit dekorálva pár poszterrel, órával, darts táblával. A zongora szintén korábbról volt meg, egy kis MDF szettből, ez például nem lett fixen rögzítve. A szobákban az ágyak nagyon régen rendelt olcsó, kínai műanyag bababútorok, amikre ragasztottam egy darabka babapopsi törlő kendőt, takaró gyanánt. A bár tulajdonos szobája kicsit díszesebb, az egyik megmaradt bárszekrény, temus 3D nyomtatott könyvespolc, íróasztal gramofonnal, bőrfotel is került bele, a falra pedig egy festmény, színes nyomtatásból való képpel, bambuszból készült képkerettel. A végére hagytam a bár reklámtábláját, amit először nyomtatni akartam, majd felragasztani valami alapra, de végül inkább magam festettem meg, így sokkal személyesebb, ha nem is annyira szabályos vagy szép. Összeállítás előtt nem sokkal jött az ötlet, hogy a hotelrész nélkül is használható legyen a bár, így az emeletre vezető lépcső külön elemként készült el, ennek a másik oka az volt, hogy az eredetileg tervezett fix lépcső nem igazán fért volna el úgy, ahogy én terveztem. Itt kell megjegyezzem, hogy bár eléggé előre meg volt tervezve minden, folyamatosan változtattam a dolgokon megvalósítás közben. Persze a fő koncepció maradt végig, de sok apróság végül máshogy lett elkészítve mint ahogy eredetileg terveztem, sőt akár nem is volt tervben, de építés közben jött egy-egy ötlet. 

    Utolsó előtti lépésként maradt a tenger rész elkészítése. Még mikor az összecsukható wargame asztalomat rendeltem, annak a csomagolásában volt két nagy MDF lap, ebből még megvolt az egyik, ebből vágtam ki a megfelelőnek ítélt méretű részt. Vágás után derült ki, hogy ezt viszont elrontottam, rossz vonal mentén vágtam le. Kis pánikolás után jött a mentőötlet: levágtam a maradék részt is, ami kellett volna még hozzá, és felragasztottam hullámpapírra a két részt. Maszkolószalaggal eltakartam a téves vágás helyét, majd lefestettem a lapot. Annyi szerencsém volt, hogy pont a vágás fölé volt tervezve a móló, ami jótékonyan elfedte, ami még esetleg feltűnhetett volna festés és lakkozás után. Végezetül jó néhány réteg fényes lakk került a táblára, imitálva a vizet. Természetesen mikor még nem tudtam, hogy biztosan jó lesz így, volt B és C tervem is, de örülök, hogy végül az eredeti is megfelelő lett.

    Végezetül maga a játéktábla következett. Megjegyzem, korábban már készítettem kikötő asztalt, amit normál mattal használtam, de ennél a projektnél mindenképp azt szerettem volna, ha nem egy vonalba esik a tenger és a szárazföld, hanem van magasságbeli különbség, még ha tárolás szempontjából nem is túl praktikus így, de hát az ilyen szerelemprojekteknél ez nem mindig szempont ugye. A tábla 5cm vastag XPS-ből készült, az egyedi méretnek köszönhetően az egyik sarkából le kellett vágjak, míg a másikon hozzá kellett toldjak, de ez csak egy kis PVA-ba és egy plusz napba került, a száradás miatt. A tengerparti részt szikével vagdostam ki, mintha sziklás lenne. A vágásban egyébként egy párszáz forintos temus hődrótos vágó is segítségemre volt, ami az árához képest egész használhatónak bizonyult. A tábla tetejére a tiszakécskei strandról származó homok (mondtam már, ez egy nagyon személyes projekt, imádom ezt a várost, gyerekkorom óta ott nyaralok), PVA és víz keveréke került, száradás után kapott egy barna alap festést, egy adag PVA-val megtámogatva, majd okker és elefántcsont színű drybrusht. A sziklás rész szürke alapon fehér szárazecsetelés, és sötétszürke bemosóval került lefestésre. A széleket feketére festettem, végül az egész kapott pár réteg matt lakkot.

    Miután ezekkel mind készen voltam (gyakorlatilag a Historikum előtti pénteken lakkoztam a táblát, meg festettem le pár apróságot), felpakoltam mindent és elégedetten nyugtáztam, hogy olyan lett, amilyet korábban nagyjából elképzeltem. Még gyorsan összedobtam a mólókhoz szélesebb rámpákat, mert nem tetszett a meglévő, vékonyabbakkal az összhatás. A kb. négy hónapon át tartó munkának aztán szombaton meg is lett az eredménye, nemcsak hogy nagyon sokan dicsérték meg az asztalom, de még az esemény legszebb asztalának díját is megkaptam, mely a látogatók szavazatai alapján került kiosztásra. Mint az elején említettem, Wargameconra szintén ezt az asztalt vittem, ahol szintén nagy sikere volt, és a zsűri itt is arannyal jutalmazta a munkám. De mindkét alkalommal nagyon jólesett a dícséret a látogatóktól, játékosoktól is, külön kiemelve a legnagyobb kritikusokat, a kisgyerekeket, akiknek szintén nagyon tetszett. Végül itt is köszönöm a lehetőséget a szervezőknek, hogy helyet biztosítottak számomra!

Talán az egyik kedvenc fotóm az asztalról, bár csak egy kis részét örökíti meg, mégis számomra nagyon "élő" az egész.

Fotók: Tarr Gábor, Balogh János, saját

Tabletop Wargames: A Designers’ and Writers’ Handbook

  A Wargame hobbi reneszánszát éli napjainkban, hála az olyan oldalaknak, mint a Wargamesvault, egyre több és több szabálykönyvhöz férhetünk hozzá, akár pdf verzióban, akár nyomtatva. Előbbiek nagy előnye, hogy ma már kb. bárki írhat, és egyszerűen, gyorsan "kiadhat" egy szabályrendszert, nem kell súlyos összegeket belefektetni a kiadásba, egy pdf-et feltöltünk a megfelelő oldalakra, és a célközönség elérheti gyorsan és olcsón. Ennek hátulütője viszont, hogy nagyon sok félkész, vagy átgondolatlan szabály is kikerülhet a piacra. Saját véleményem szerint mindenkinek, aki szabályt, kampánykönyvet, vagy kiegészítő seregkönyvet tervez írni, el kellene olvasnia előtte a címadó kötetet.

Ezt a kézikönyvet pár éve rendeltem az azóta már sajnos megszűnt bookdepository oldalon, és azóta legalább 3-4-szer elolvastam már. A könyv írói két neves úriember, akiket a hobbitársaknak vélhetően nem kell bemutatni: Rick Priestley többek között Bolt Action, Hail Caesar, Black Powder, WH40K, Necromunda, LOTR szabálykönyvekkel alkotott maradandót, míg John Lambshead talán leghíresebb munkája a One Hour Skirmish Wargames, de írt kiegészítő könyveket a Hail Caesar, Cruel Seas és Bolt Action rendszerekhez is.

A kézikönyv szerintem igazán nagy előnye, hogy szimplán játékosként is sokat lehet tanulni belőle, jobban átláthatjuk, hogy bizonyos könyvekben mi miért van úgy, ahogy. Külön fejezetekre vannak bontva a témák, melyben többek között helyet kap, hogy milyen megközelítést alkalmazzunk szabályíráskor, a kockadobások matematikai részét is külön tárgyalja, ki vannak fejtve azok a kifejezések, amik gondot okozhatnak egy szabály értelmezésekor, és így tovább. Számomra kicsit megmosolyogtató az a rész, hogy a skirmish szabályokat amolyan mostohagyerekként kezeli, nem veszik igazi wargame-nek, azt inkább a nagy sereges játékokra értik, és szerintük ezek nagyon kis szelete a hobbinak. Persze, a könyvet a 2010-es évek elején adták ki, azóta nagyot fordult a világ, és ahogy manapság látom, a skirmish rendszerek népszerűbbek mint valaha. Sok résznél konkrét példákon mutatatják be, hogy egy-egy modul hogyan működik vagy nem működik, mik lehetnek a buktatók. Jópár fejezetnél azt is elmondják, hogy bizonyos helyzetekben nincs jó vagy rossz megoldás, hanem van két gyökeresen eltérő megközelítés, és mindkettőnél fel van sorolva, hogy annak épp mik az előnyei és hátrányai, a leendő szabályíróra bízva annak eldöntését, hogy melyik neki a szimpatikusabb megoldás.

A könyv puha kötésű, 160 oldalas, fényes lapra nyomtatott, és rengeteg gyönyörű fotó díszíti különböző játékokról, mindenféle stílusban. Mindenképp kötelező olvasmány minden leendő szabályírónak, de azoknak is ajánlom, akik csak szeretnének kicsit belátni a kulisszák mögé.

DAK Attack szabályrendszer

    

    Ha volt téma, amibe nem terveztem jobban belemerülni wargame szempontjából, az a II. vh. volt, egyszerűen túl szerteágazó számomra, néhány figurát az évek alatt persze vettem, de ezek nagy részét inkább csak a festés öröme miatt. Egy témakör volt ebből a korszakból, amiből tudtam, hogy kicsit jobban be fogok vásárolni, ez pedig az Észak-afrikai hadszíntér portyázó egységei, mint az SAS, a Long Range Desert Group, azaz az LRDG, és a kevésbé ismert Popski's Private Army. Mivel elit egységekről beszélünk, így ez mégsem jelentett sok figurát-járművet. Terveim szerint AW-vel használnám majd őket, igazi sunnyogós-szabotőr küldetésekre, esetleg járműves portyázásra. Természetesen itt jött be a probléma, hogy valami ellenséges erő sem ártana ha lenne, szerencsémre egy hobbitárs pont év végén hirdetett egy nagyobb Warlordgames-es Afrika Korps pakkot (eredetileg olaszokat terveztem volna gyűjteni, mert az egy fokkal egzotikusabb), így le is csaptam rá, ezzel lefedve a gyalogság nagy részét, és néhány jármű is meglett így. Mikor az év vége felé az új, EU-s GPRS szabályozás miatt pánikvásároltam pár bolttól, az Offensive Miniatures oldaláról rendeltem meg az LRDG Chevrolet teherautóit (háromfélét; egy rádiós verziót, egyet a Breda 20mm-es gépágyúval, és egy általános verziót, ezeknek érdekessége, hogy fémből készítik őket, annak minden előnyével és hátrányával), egy DAK MMG szettel együtt, ekkor került figyelmem középpontjába a DAK Attack szabályszett is. Alapvetően a sandbox jellegű szabályrendszereket szeretem, tehát amik nem egy adott területre vannak kihegyezve, hanem nagyon sokféle témában használhatók. Ilyen számomra az Asymmetric Warfare vagy a Pulp Alley is. Valamiért mégis úgy éreztem, hogy érdemes beruháznom rá, gyors kutakodás után kiderült számomra, hogy alapvetően egy egyszerű, de mégis kihívásokkal teli, solo/coop szabályról van szó.

    Mikor végre kézhez kaptam, az első ami feltűnt, hogy milyen vékony a "könyv", kb. 40 oldal az egész, sok-sok fotóval. A szabályhoz érkezik még egy token szett, és két pakli is, egyikből a küldetéseket randomizálhatjuk, a másikból az adott játékban használandó, ellenséges erőket kell összerakni. A teljes játék egy LRDG járőr pár napos történéseit követi, az első küldetés vagy egy reptér támadás vagy egy pár napig tartó, utánptólási út megfigyelése. Ezután ha eldöntöttük, hány napot kívánunk lejátszani, kihúzzuk a megfelelő számú küldetéskártyát, és egyesével felfordítva lejátsszuk az adott küldetést. Ily módon egy mini "kampányt" tudunk lejátszani, de természetesen van lehetőség egy adott küldetést is játszani, pl bemutató játék alkalmával, de ekkor olyan dolgokkal nem kell foglalkozni, hogy mi legyen a lerobbant kocsikkal, sebesült embereinkkel, sőt, a lőszerünk fogyását sem kell figyelnünk. Ez utóbbiak egy nagyon jópofa pluszt adnak a játékhoz, mivel minden döntésünknek következménye van. Egyébként ha a kampányban nincs szerencsénk, és az erőink fele megsemmisült, akkor bizonyos küldetéseket nem kell végrehajtani, hiszen miért is kockáztatnák embereink életét egy öngyilkos küldetésben? Egy-egy küldetés előreláthatólag kb. 1-1,5 óra alatt megvan, sőt, van amelyikhez nem is kell felpakolni az asztalt, néhány kockadobással végig tudjuk vinni, ilyenek pl. az utánpótlási utak megfigyeléséről szóló küldetések. Ebből következően egy átlagos, 8-10 napos "kampányt" le lehet játszani akár egy nap alatt, vagy egy hétvégén.

    A játék maga d6 és d10 kockákat használ, számomra kicsit random módon. Értem ez alatt, hogy nincs következetesség abban, hogy mikor épp melyik kell, ráadásul van, hogy a 6-os dobás a szerencsés kimenetel, van hogy az 1-es. Itt egy letisztázás lehet nem ártott volna, mert nem igazán intuitív így, gyakorlatilag minden dobás előtt meg kell keressük, melyik táblázatot kell használjuk. Szerencsére ezekből a táblázatokból nincs annyira sok, gyakorlatilag egy kétoldalas A4 oldalra ráfért, amit szintén kapunk a szabályhoz. Sereglisták illetve seregépítő nincs, a könyv elején nagy vonalakban fel van vázolva, hogy miként kell összerakjuk  csapatunkat. Mivel egy fél járőr útját kell egyengessük, így összesen 6db LRDG járműre lesz szükségünk: kelleni fog egy rádiós teherautó, egy "fitter", azaz szerelő kocsi, ez nyilvánvalóan a lerobbant járművek javításában ad nagy segítséget, ajánlott egy gépágyús/Bofors ágyús, és egy negyedik általános, valamint két pilot car. Nálam ez úgy fog kinézni, hogy lesz a három Offensive Minaitures-tól rendelt Chevy 1533X2, egy Ford F30 CMP fitter a változatosság miatt, és két Willys Jeep, amikről a járőr parancsnok és helyettese vezeti harcba az egységet. Persze saját szájízünk szerint használhatunk más LRDG járműveket is. Fegyverzet tekintetében sincs megkötés, annyi és olyan típust használunk, ami nekünk tetszik, de általánosan elmondható, hogy a teherautókon 3-4 főnyi személyzet utazik, a Jeep-eken 2-2, ennek megfelelően a géppuskából is 2-3-at elég felrakni a járművekre, egyébként általában a valóságban is kb. ennyi volt használva. Természetesen ezek sincsenek kőbe vésve, ha más összeállítást próbálnánk ki, annak sincs semmi akadálya, csak jegyezzük fel magunknak a kampány elején. Nálam annyi csalás lesz, hogy a Perry Jeep-ek inkább az SAS és Popski egysége által használtakat modellezik, az LRDG nem pakolta annyira meg a sajátjait, de egyrészt ez szettben jó árban van, és nem is nagyon találtam más megoldást, a Rubiconon kívül (de ott külön kell megvenni a járművet, és a kiegészítőket, így viszonylag drágább). Másrészt nekem amúgy is inkább ezek a telepakolt verziók tetszenek. Természetesen katonáink ki is szállhatnak a járművekből, sőt néhány dolgot nem is tudnak a járműveken utazva megtenni, így egy maroknyi figurára is szükség lesz, de ezek nálam már festésre előkészítve sorakoznak.

Pro:

    - egyszerű harcrendszer

    - ötletes ahogy ki van találva, hogy adott körben milyen sorrendben tüzelnek az egységek

    - szintén izgalmas, hogy adott küldetésben mekkora létszámú és milyen felszereltségű ellenséggel         kell     szembenéznünk

    - egyszerű, de mégis kreatív "kampány" rendszer

    - logisztika megfelelő mértékben szerepet kap (bizony, figyelni kell, mennyit lövünk a fegyverekkel)

    - kevés terepigény, így könnyen lehet mozgatni, pl bemutatójátékra, vagy nagyobb eseményre (pl             Historikum)

    - minimális RPG elemek, elnevezhetjük a járőrünk tagjait, kaphatnak extra képzettségeket, ha                 megsérülhetnek evakuálhatjuk őket (amennyiben tudunk hívni repülőgépet nekik), vagy áttehetjük          őket másik autóra, stb

    - "kész van" a szabályrendszer, nem kell stresszelni azon, hogy követni kell a metát, épp melyik               egység az erős, vagy hogy melyik szűnik meg

Kontra:

    - kicsit kusza a dobókockák használata és kiértékelése

    - nem sandbox rendszer, így igazán más témában nem használható

    Részemről alig várom, hogy nekiálljak a járműpark megépítésének, pimpelésének, majd festésének, és mielőbb kipróbálhassam a játékot, akár szóló módban, akár egy-két haverral közösen. 

Játékbemutató

Nemrég Dájnak köszönhetően fel tudtunk venni egy bemutató játékot az LND HQ-n. Petyóval játszottunk le egy egyszerű, de fordulatos, izgalmas csatát (én egy jó megfázás után-közben voltam, emiatt bocs mindenkitől akinek beszakítottam a dobhártyáját):

Nagyon köszönjük a lehetőséget az LND HQ-nak!

Asymmetric Warfare szabályrendszer

     

    Mint egy korábbi bejegyzésben említettem, a Spectre háza táján volt pár változás idén: A v2-es szabálykönyv licence 2022. év végén lejárt, így az már hivatalosan nem szerezhető be. A Spectre ősszel kiadott egy v3 szabályrendszert, ami teljesen új alapok szerint lett felépítve. Nekem ez, megnézve néhány videót a játékmenetről, nem igazán jött be, így nem is vettem meg végül. Ellenben a v2 korábbi írója, Matt Adams is írt egy saját szabálykönyvet, Asymmetric Warfare néven. A játék Facebook csoportjában több helyről is az az infó jött, hogy ez az új szabálykönyv a v2 kissé csiszolt-javított verziója. Ezt jelenleg csak pdf formátumban lehet megvenni, és úgy döntöttem, teszek vele egy próbát.

A szabálykönyvek evolúciója talán így a leginkább átlátható.

    Az első, gyors átfutás alkalmával a régi ismerős dolgok köszöntek vissza, így mivel ez jelenleg már könnyebben elérhető, mint a régi v2 szabálykönyv, valószínűleg idővel át fogok állni inkább erre. Természetesen alaposabb átolvasás után már több módosítás is felfedezhető, ezek első ránézésre nekem tetszenek. Az egyik legfontosabbnak az tűnik, hogy a stat tesztek már nem úgy vannak, hogy az adott értékeket vagy azok alá kell dobni, hanem a dobás értékét a stat értékhez hozzáadva 8-at vagy többet kell elérjünk. Ez azt jelenti, hogy a korábban nem szupresszálható Elite Leader (CD érték 6), gyakorlatilag a régi rendszerben nem tudta elrontani a dobást, most már 1-est dobva elbukhatja a tesztet.

    

    Ezen kívül amiket találtam egy laza átolvasás után, a teljesség igénye nélkül:

• a korábbi Sergeant tisztséget kivették, már csak Leader és Soldier közül választhatunk a Tier-ekben
• a kohéziós távok kicsit változtak
• járműveknél már nem egyetlen érték adja meg a páncélozottságot, hanem külön értékek vannak attól függően hol találjuk el (ez különösen tetszik, mivel így még fontosabb, hogyan manőverezünk)
• a többszörös sérülés logikusabb, és talán picit kevésbé halálos
• a sebesült ellátás finomítva-bonyolítva lett, a stabilizálás és gyógyítás külön lett véve, több eszköz áll rendelkezésre, és dedikált medik is szerepet kap
• a fegyverünket bipoddal felszerelve már Overwatch-ban is tudunk Rapid fire vagy Automatic szabályokat használva lőni
• az Encumbering fegyverek (pld: RPG) korábban nem lőhettek ha mozogtak velük, most már erre is van lehetőség, igaz, nem mindegyiknél, és jó sok levonással
• a közepes géppuskák is tudnak lőni mozgás után
• a járműveknél a Move or Fire szabály már egyértelmű
• néhány új fegyver, kiegészítő és járműtípus (harckocsiból talán már feleslegesen sokféle van) bekerült
• a red-dot sight és a laser sight már nem kombózik együtt, csak az egyik ad bónuszt
• kampány segédlet egyáltalán nem került bele, és gyakorló scenariok sincsenek

     Ami talán kicsit hiányzik, azok a különböző magyarázó ábrák, rajzok, de mivel általában nincs nagy eltérés a Spectre v2-höz képest, így ez talán nem olyan nagy probléma, ott le tudjuk ellenőrizni. Hangulatos játékbeli fotókat se keressünk a pdf-ben, amik hiánya egyrészt nekem kicsit szárazzá teszi, másrészt viszont felesleges sallang sincs benne, így nyomtatóbarátabbnak mondható ebben a kialakításban.

    Összességében nincsenek benne akkora változások, amik miatt más játéknak éreznénk, viszont pont annyi van benne, ami elegendő vérfrissítést adott a szabályrendszernek, aminek köszönhetően előreláthatólag egy még kifinomultabb rendszerrel játszhatunk az asztali modern csatatéren.