Pulp asztal projekt

     

    A pulp tematikájú játékok már régóta kedvenceim, és bár lassan két éve játszunk páran a témában, már jóval előtte is érdekelt a téma. Még valamikor a kezdetek kezdetén láttam egy fotót egy kikötői jelenetről, ahol a dokkok mellett egy repülőcsónak parkolt, és ez akkor nagyon felkeltette a figyelmem. Már akkor tudtam, ha belevágok a pulp témába, előbb utóbb szeretnék egy hasonló hangulatú asztalt. Még ennél is korábbról, a Jagged Alliance 2 játék miatt akartam egy bambuszbárt a modern asztalomra, de később már úgy voltam, hogy azt majd a pulpba is fogom használni. Valamikor nyár elején fixáltam le a szeptemberi Historikumra és az októberi Wargameconra egy-egy asztalt bemutatózni, bár előtte sokat gondolkodtam, hogy mit is vigyek, illetve hogy egyáltalán vigyek-e bármit. Miután visszajeleztek mindkét esemény szervezői, nekiálltam, hogy ezt a régi projektem megvalósítva elkészítsem a Pulp Álomasztalom.

Pelican II, mert olyan nincs, hogy egy pulp repülőnek nincs neve. A másik oldalára egy stilizált pelikánt festettem, arról sajna nem készült fotó.

    Az biztos volt, hogy a bambuszbárt nem halogathatom tovább, és el kell készítenem, ahogy biztos volt, hogy a Walrus repülőcsonaknak is fel kell majd kerülnie. De minek még? Még a Covid alatt egy Kickstarter kampány alatt rendeltem egy impozáns világítótornyot, amit mikor megjött, még aznap, éjszakába nyúlóan összeraktam, lefestettem. Azóta a polcon pihent, soha nem látott még asztalt. Oké, most eljött ennek is az ideje. Régebbről volt rendelve az Anyscalemodel oldalról pár műgyanta tereptárgy, többek között egy nagyon hangulatos skót jellegű halászhajó, nosza, itt az idő ezt is elkészíteni. A festésen felül új árbócokat készítettem hozzá, és gézből plusz halászhálókat is tettem rá. Ez utóbbi technikával készült pár parton száradó halászháló is. Szintén volt ebből a rendelésből egy kis motorcsónakom, az már korábban le lett festve, ezt is észben tartottam. Szintén egy korábbi bizniszből volt egy elegáns MDF házam, amit már elkészítésekor direkt úgy festettem, hogy távoli kolóniák pl kormányzói épülete legyen, ez végül helyhiány miatt nem került fel. Van jópár 1920-30-as évekbeli diecast autóm is, viszont ezek bár gyárilag is használhatóak, a csillogóbb festés miatt gyakran elütnek, ezek közül párat mattra lakkoztam, és itt ott átfestettem. Kb hatot megcsináltam, de három is elegendőnek bizonyult az asztalra. Tervben van egy Vietnam asztal is, oda majd rengeteg dzsungel terep kell, most elkészítettem egy adagot, amivel kb. ki is fogyott egyelőre a műnövény kollekcióm, de ide bőven elegendő volt. Korábbi asztalokra készült egy kis zöldség-gyümölcs árus kioszk, teljesen házilag, gyufaszálakból, kartonból, és égethető gyurmából. Egy jópofa halárus szett is volt már készen, jónéhány ládával, halakkal, és mindenféle tengeri herkentyűvel, ezekből a halárus placcát tudtam összerakosgatni.

    A Temuról sok mindent rendeltem, kezdve a 3D nyomtatott mólóval, amivel úgy voltam, hogy én is meg tudnám csinálni házilag, de olyan sok kellene belőle, hogy belefásulnék. 3 csomagnyit rendeltem, és volt hozzájuk egy-két egyéb kiegészítő is, egy kis kabin, csónakok, ládák. Ezeknek a festése is eléggé monoton lett, örülök, hogy legalább az elkészítésükkel nem bajlódtam. Persze a festésen kívül is volt velük munka, önmagukban eléggé törékenyek, így meg kellett erősítenem őket, és Green Stuffal eltüntetni a hornyokat a cölöpökön, mert alapból háromféle magasságban állíthatóak. Így fix magaságúak lettek, de nem is volt tervben később szétszedni őket. Szintén Temuról rendeltem egy csomó műanyag növényt, köztük pár nagyobb pálmafát. Eddig is voltak pálmáim, de ezek jóval nagyobbak, minimális festéssel elég élethűre sikeredtek, ezekkel csak annyi plusz munka volt ezen felül, hogy az alapukra kellett ragasszak fém csavaralátétet, hogy ne dőljenek el olyan könnyen. Régóta volt tervben pár bambusz bokor elkészítése, ezeknek is most jött el az ideje, vagy 120db mini bambuszt ragasztottam fel néhány maradék MDF alapra (ezeket mindig elrakom, mikor rendelek valami MDF szettet, ilyen projektekhez kiváló, és gyakorlatilag ingyen van). 3D nyomtatott bárbelsőt is találtam, a bárpult, asztalok, székek mind onnan vannak, de mivel fantasy szettről van szó, a bárszekrény részt nem találtam megfelelőnek. Ebben Stefan barátom sietett segítségemre, aki talált nekem való 3D fájlt, és ki is nyomtatta nekem. A ládák, csomagok, hordók egy része szintén Kínából érkezett, ezeken kicsit látszanak a nyomtatási rétegek, de lefestve nem annyira vészesek. Ezeket kiegészítettem korábbi, MDF szettekből származó ládákkal, amiből már elég nagy kolleció összegyűlt, plusz pár saját készítésű ládahalom is készült, a klasszikus megoldással: poliészter habból kivágott kockákra PVA-ba áztatott papírzsebkendőt takartam, és csak festeni kellett.

    Tehát az asztal nagyon sok ilyen aprósága elkészült, de a legnehezebbek a végére maradtak, ráadásul, ha ezek nem sikerültek volna, az egész addigi munkám felesleges lett volna. (Persze nem teljesen, mert legalább haladtam ezekkel.) Nagy nehezen nekiálltam a bambuszbárnak. Maradék MDF lapokból készült az alap és a padlók, a falak sima kartonpapírra ragasztott bambusz étkező alátétből vannak. Az oszlopok és lépcsők hobbiboltban kapható farudacskákból, és faspatulákból készültek. A korlátokat a maradék bambusz szálakból ragasztottam össze. A tetőnek az alapja hullámpapír, amire a már klasszikus, kartonból-műszaki rajzlapból készített hullámpalákat ragasztottam. Megerősítésként jégkrémpálcikák lettek alulra ragasztva. A padló mintázattal sokáig nem tudtam, hogyan haladjak, volt tervben spatula padló, aztán balsafa alap, színes nyomtatott parketta minta, de végül mindet elvetettem, és egyszerűen egy vékony fekete filccel bevonalkáztam, mintha pallók lennének, és lefestettem, az összehatás szerintem egész jó lett. Legjobban a falak összeállításától féltem, de hot glue-val végül egész könnyen sikerült abszolválni. Az ablakoknak a keretet maradék bambuszból vágtam, a spaletták kartonpapír és vékony bambuszszálak egyvelégéből vannak, az ajtók sima karton, egy kis műanyag keretről vágott fogantyúval, és műszaki rajzlapból készített vasalatokkal. Sokáig nem tudtam, a berendezéseket véglegesen beragasszam-e, az első terv az volt, hogy bizonyos darabokat egymáshoz ragasztok, hogy így kevesebb tereptárggyal kelljen piszmogni mikor berendezem, de végül ez csak pár dolognál maradt így, és a bútorok nagy részét fixen rögzítettem. A hotel rész szobái kaptak szőnyeget, míg a bár részen a falak lettek kicsit dekorálva pár poszterrel, órával, darts táblával. A zongora szintén korábbról volt meg, egy kis MDF szettből, ez például nem lett fixen rögzítve. A szobákban az ágyak nagyon régen rendelt olcsó, kínai műanyag bababútorok, amikre ragasztottam egy darabka babapopsi törlő kendőt, takaró gyanánt. A bár tulajdonos szobája kicsit díszesebb, az egyik megmaradt bárszekrény, temus 3D nyomtatott könyvespolc, íróasztal gramofonnal, bőrfotel is került bele, a falra pedig egy festmény, színes nyomtatásból való képpel, bambuszból készült képkerettel. A végére hagytam a bár reklámtábláját, amit először nyomtatni akartam, majd felragasztani valami alapra, de végül inkább magam festettem meg, így sokkal személyesebb, ha nem is annyira szabályos vagy szép. Összeállítás előtt nem sokkal jött az ötlet, hogy a hotelrész nélkül is használható legyen a bár, így az emeletre vezető lépcső külön elemként készült el, ennek a másik oka az volt, hogy az eredetileg tervezett fix lépcső nem igazán fért volna el úgy, ahogy én terveztem. Itt kell megjegyezzem, hogy bár eléggé előre meg volt tervezve minden, folyamatosan változtattam a dolgokon megvalósítás közben. Persze a fő koncepció maradt végig, de sok apróság végül máshogy lett elkészítve mint ahogy eredetileg terveztem, sőt akár nem is volt tervben, de építés közben jött egy-egy ötlet. 

    Utolsó előtti lépésként maradt a tenger rész elkészítése. Még mikor az összecsukható wargame asztalomat rendeltem, annak a csomagolásában volt két nagy MDF lap, ebből még megvolt az egyik, ebből vágtam ki a megfelelőnek ítélt méretű részt. Vágás után derült ki, hogy ezt viszont elrontottam, rossz vonal mentén vágtam le. Kis pánikolás után jött a mentőötlet: levágtam a maradék részt is, ami kellett volna még hozzá, és felragasztottam hullámpapírra a két részt. Maszkolószalaggal eltakartam a téves vágás helyét, majd lefestettem a lapot. Annyi szerencsém volt, hogy pont a vágás fölé volt tervezve a móló, ami jótékonyan elfedte, ami még esetleg feltűnhetett volna festés és lakkozás után. Végezetül jó néhány réteg fényes lakk került a táblára, imitálva a vizet. Természetesen mikor még nem tudtam, hogy biztosan jó lesz így, volt B és C tervem is, de örülök, hogy végül az eredeti is megfelelő lett.

    Végezetül maga a játéktábla következett. Megjegyzem, korábban már készítettem kikötő asztalt, amit normál mattal használtam, de ennél a projektnél mindenképp azt szerettem volna, ha nem egy vonalba esik a tenger és a szárazföld, hanem van magasságbeli különbség, még ha tárolás szempontjából nem is túl praktikus így, de hát az ilyen szerelemprojekteknél ez nem mindig szempont ugye. A tábla 5cm vastag XPS-ből készült, az egyedi méretnek köszönhetően az egyik sarkából le kellett vágjak, míg a másikon hozzá kellett toldjak, de ez csak egy kis PVA-ba és egy plusz napba került, a száradás miatt. A tengerparti részt szikével vagdostam ki, mintha sziklás lenne. A vágásban egyébként egy párszáz forintos temus hődrótos vágó is segítségemre volt, ami az árához képest egész használhatónak bizonyult. A tábla tetejére a tiszakécskei strandról származó homok (mondtam már, ez egy nagyon személyes projekt, imádom ezt a várost, gyerekkorom óta ott nyaralok), PVA és víz keveréke került, száradás után kapott egy barna alap festést, egy adag PVA-val megtámogatva, majd okker és elefántcsont színű drybrusht. A sziklás rész szürke alapon fehér szárazecsetelés, és sötétszürke bemosóval került lefestésre. A széleket feketére festettem, végül az egész kapott pár réteg matt lakkot.

    Miután ezekkel mind készen voltam (gyakorlatilag a Historikum előtti pénteken lakkoztam a táblát, meg festettem le pár apróságot), felpakoltam mindent és elégedetten nyugtáztam, hogy olyan lett, amilyet korábban nagyjából elképzeltem. Még gyorsan összedobtam a mólókhoz szélesebb rámpákat, mert nem tetszett a meglévő, vékonyabbakkal az összhatás. A kb. négy hónapon át tartó munkának aztán szombaton meg is lett az eredménye, nemcsak hogy nagyon sokan dicsérték meg az asztalom, de még az esemény legszebb asztalának díját is megkaptam, mely a látogatók szavazatai alapján került kiosztásra. Mint az elején említettem, Wargameconra szintén ezt az asztalt vittem, ahol szintén nagy sikere volt, és a zsűri itt is arannyal jutalmazta a munkám. De mindkét alkalommal nagyon jólesett a dícséret a látogatóktól, játékosoktól is, külön kiemelve a legnagyobb kritikusokat, a kisgyerekeket, akiknek szintén nagyon tetszett. Végül itt is köszönöm a lehetőséget a szervezőknek, hogy helyet biztosítottak számomra!

Talán az egyik kedvenc fotóm az asztalról, bár csak egy kis részét örökíti meg, mégis számomra nagyon "élő" az egész.

Fotók: Tarr Gábor, Balogh János, saját

Tabletop Wargames: A Designers’ and Writers’ Handbook

  A Wargame hobbi reneszánszát éli napjainkban, hála az olyan oldalaknak, mint a Wargamesvault, egyre több és több szabálykönyvhöz férhetünk hozzá, akár pdf verzióban, akár nyomtatva. Előbbiek nagy előnye, hogy ma már kb. bárki írhat, és egyszerűen, gyorsan "kiadhat" egy szabályrendszert, nem kell súlyos összegeket belefektetni a kiadásba, egy pdf-et feltöltünk a megfelelő oldalakra, és a célközönség elérheti gyorsan és olcsón. Ennek hátulütője viszont, hogy nagyon sok félkész, vagy átgondolatlan szabály is kikerülhet a piacra. Saját véleményem szerint mindenkinek, aki szabályt, kampánykönyvet, vagy kiegészítő seregkönyvet tervez írni, el kellene olvasnia előtte a címadó kötetet.

Ezt a kézikönyvet pár éve rendeltem az azóta már sajnos megszűnt bookdepository oldalon, és azóta legalább 3-4-szer elolvastam már. A könyv írói két neves úriember, akiket a hobbitársaknak vélhetően nem kell bemutatni: Rick Priestley többek között Bolt Action, Hail Caesar, Black Powder, WH40K, Necromunda, LOTR szabálykönyvekkel alkotott maradandót, míg John Lambshead talán leghíresebb munkája a One Hour Skirmish Wargames, de írt kiegészítő könyveket a Hail Caesar, Cruel Seas és Bolt Action rendszerekhez is.

A kézikönyv szerintem igazán nagy előnye, hogy szimplán játékosként is sokat lehet tanulni belőle, jobban átláthatjuk, hogy bizonyos könyvekben mi miért van úgy, ahogy. Külön fejezetekre vannak bontva a témák, melyben többek között helyet kap, hogy milyen megközelítést alkalmazzunk szabályíráskor, a kockadobások matematikai részét is külön tárgyalja, ki vannak fejtve azok a kifejezések, amik gondot okozhatnak egy szabály értelmezésekor, és így tovább. Számomra kicsit megmosolyogtató az a rész, hogy a skirmish szabályokat amolyan mostohagyerekként kezeli, nem veszik igazi wargame-nek, azt inkább a nagy sereges játékokra értik, és szerintük ezek nagyon kis szelete a hobbinak. Persze, a könyvet a 2010-es évek elején adták ki, azóta nagyot fordult a világ, és ahogy manapság látom, a skirmish rendszerek népszerűbbek mint valaha. Sok résznél konkrét példákon mutatatják be, hogy egy-egy modul hogyan működik vagy nem működik, mik lehetnek a buktatók. Jópár fejezetnél azt is elmondják, hogy bizonyos helyzetekben nincs jó vagy rossz megoldás, hanem van két gyökeresen eltérő megközelítés, és mindkettőnél fel van sorolva, hogy annak épp mik az előnyei és hátrányai, a leendő szabályíróra bízva annak eldöntését, hogy melyik neki a szimpatikusabb megoldás.

A könyv puha kötésű, 160 oldalas, fényes lapra nyomtatott, és rengeteg gyönyörű fotó díszíti különböző játékokról, mindenféle stílusban. Mindenképp kötelező olvasmány minden leendő szabályírónak, de azoknak is ajánlom, akik csak szeretnének kicsit belátni a kulisszák mögé.

DAK Attack szabályrendszer

    

    Ha volt téma, amibe nem terveztem jobban belemerülni wargame szempontjából, az a II. vh. volt, egyszerűen túl szerteágazó számomra, néhány figurát az évek alatt persze vettem, de ezek nagy részét inkább csak a festés öröme miatt. Egy témakör volt ebből a korszakból, amiből tudtam, hogy kicsit jobban be fogok vásárolni, ez pedig az Észak-afrikai hadszíntér portyázó egységei, mint az SAS, a Long Range Desert Group, azaz az LRDG, és a kevésbé ismert Popski's Private Army. Mivel elit egységekről beszélünk, így ez mégsem jelentett sok figurát-járművet. Terveim szerint AW-vel használnám majd őket, igazi sunnyogós-szabotőr küldetésekre, esetleg járműves portyázásra. Természetesen itt jött be a probléma, hogy valami ellenséges erő sem ártana ha lenne, szerencsémre egy hobbitárs pont év végén hirdetett egy nagyobb Warlordgames-es Afrika Korps pakkot (eredetileg olaszokat terveztem volna gyűjteni, mert az egy fokkal egzotikusabb), így le is csaptam rá, ezzel lefedve a gyalogság nagy részét, és néhány jármű is meglett így. Mikor az év vége felé az új, EU-s GPRS szabályozás miatt pánikvásároltam pár bolttól, az Offensive Miniatures oldaláról rendeltem meg az LRDG Chevrolet teherautóit (háromfélét; egy rádiós verziót, egyet a Breda 20mm-es gépágyúval, és egy általános verziót, ezeknek érdekessége, hogy fémből készítik őket, annak minden előnyével és hátrányával), egy DAK MMG szettel együtt, ekkor került figyelmem középpontjába a DAK Attack szabályszett is. Alapvetően a sandbox jellegű szabályrendszereket szeretem, tehát amik nem egy adott területre vannak kihegyezve, hanem nagyon sokféle témában használhatók. Ilyen számomra az Asymmetric Warfare vagy a Pulp Alley is. Valamiért mégis úgy éreztem, hogy érdemes beruháznom rá, gyors kutakodás után kiderült számomra, hogy alapvetően egy egyszerű, de mégis kihívásokkal teli, solo/coop szabályról van szó.

    Mikor végre kézhez kaptam, az első ami feltűnt, hogy milyen vékony a "könyv", kb. 40 oldal az egész, sok-sok fotóval. A szabályhoz érkezik még egy token szett, és két pakli is, egyikből a küldetéseket randomizálhatjuk, a másikból az adott játékban használandó, ellenséges erőket kell összerakni. A teljes játék egy LRDG járőr pár napos történéseit követi, az első küldetés vagy egy reptér támadás vagy egy pár napig tartó, utánptólási út megfigyelése. Ezután ha eldöntöttük, hány napot kívánunk lejátszani, kihúzzuk a megfelelő számú küldetéskártyát, és egyesével felfordítva lejátsszuk az adott küldetést. Ily módon egy mini "kampányt" tudunk lejátszani, de természetesen van lehetőség egy adott küldetést is játszani, pl bemutató játék alkalmával, de ekkor olyan dolgokkal nem kell foglalkozni, hogy mi legyen a lerobbant kocsikkal, sebesült embereinkkel, sőt, a lőszerünk fogyását sem kell figyelnünk. Ez utóbbiak egy nagyon jópofa pluszt adnak a játékhoz, mivel minden döntésünknek következménye van. Egyébként ha a kampányban nincs szerencsénk, és az erőink fele megsemmisült, akkor bizonyos küldetéseket nem kell végrehajtani, hiszen miért is kockáztatnák embereink életét egy öngyilkos küldetésben? Egy-egy küldetés előreláthatólag kb. 1-1,5 óra alatt megvan, sőt, van amelyikhez nem is kell felpakolni az asztalt, néhány kockadobással végig tudjuk vinni, ilyenek pl. az utánpótlási utak megfigyeléséről szóló küldetések. Ebből következően egy átlagos, 8-10 napos "kampányt" le lehet játszani akár egy nap alatt, vagy egy hétvégén.

    A játék maga d6 és d10 kockákat használ, számomra kicsit random módon. Értem ez alatt, hogy nincs következetesség abban, hogy mikor épp melyik kell, ráadásul van, hogy a 6-os dobás a szerencsés kimenetel, van hogy az 1-es. Itt egy letisztázás lehet nem ártott volna, mert nem igazán intuitív így, gyakorlatilag minden dobás előtt meg kell keressük, melyik táblázatot kell használjuk. Szerencsére ezekből a táblázatokból nincs annyira sok, gyakorlatilag egy kétoldalas A4 oldalra ráfért, amit szintén kapunk a szabályhoz. Sereglisták illetve seregépítő nincs, a könyv elején nagy vonalakban fel van vázolva, hogy miként kell összerakjuk  csapatunkat. Mivel egy fél járőr útját kell egyengessük, így összesen 6db LRDG járműre lesz szükségünk: kelleni fog egy rádiós teherautó, egy "fitter", azaz szerelő kocsi, ez nyilvánvalóan a lerobbant járművek javításában ad nagy segítséget, ajánlott egy gépágyús/Bofors ágyús, és egy negyedik általános, valamint két pilot car. Nálam ez úgy fog kinézni, hogy lesz a három Offensive Minaitures-tól rendelt Chevy 1533X2, egy Ford F30 CMP fitter a változatosság miatt, és két Willys Jeep, amikről a járőr parancsnok és helyettese vezeti harcba az egységet. Persze saját szájízünk szerint használhatunk más LRDG járműveket is. Fegyverzet tekintetében sincs megkötés, annyi és olyan típust használunk, ami nekünk tetszik, de általánosan elmondható, hogy a teherautókon 3-4 főnyi személyzet utazik, a Jeep-eken 2-2, ennek megfelelően a géppuskából is 2-3-at elég felrakni a járművekre, egyébként általában a valóságban is kb. ennyi volt használva. Természetesen ezek sincsenek kőbe vésve, ha más összeállítást próbálnánk ki, annak sincs semmi akadálya, csak jegyezzük fel magunknak a kampány elején. Nálam annyi csalás lesz, hogy a Perry Jeep-ek inkább az SAS és Popski egysége által használtakat modellezik, az LRDG nem pakolta annyira meg a sajátjait, de egyrészt ez szettben jó árban van, és nem is nagyon találtam más megoldást, a Rubiconon kívül (de ott külön kell megvenni a járművet, és a kiegészítőket, így viszonylag drágább). Másrészt nekem amúgy is inkább ezek a telepakolt verziók tetszenek. Természetesen katonáink ki is szállhatnak a járművekből, sőt néhány dolgot nem is tudnak a járműveken utazva megtenni, így egy maroknyi figurára is szükség lesz, de ezek nálam már festésre előkészítve sorakoznak.

Pro:

    - egyszerű harcrendszer

    - ötletes ahogy ki van találva, hogy adott körben milyen sorrendben tüzelnek az egységek

    - szintén izgalmas, hogy adott küldetésben mekkora létszámú és milyen felszereltségű ellenséggel         kell     szembenéznünk

    - egyszerű, de mégis kreatív "kampány" rendszer

    - logisztika megfelelő mértékben szerepet kap (bizony, figyelni kell, mennyit lövünk a fegyverekkel)

    - kevés terepigény, így könnyen lehet mozgatni, pl bemutatójátékra, vagy nagyobb eseményre (pl             Historikum)

    - minimális RPG elemek, elnevezhetjük a járőrünk tagjait, kaphatnak extra képzettségeket, ha                 megsérülhetnek evakuálhatjuk őket (amennyiben tudunk hívni repülőgépet nekik), vagy áttehetjük          őket másik autóra, stb

    - "kész van" a szabályrendszer, nem kell stresszelni azon, hogy követni kell a metát, épp melyik               egység az erős, vagy hogy melyik szűnik meg

Kontra:

    - kicsit kusza a dobókockák használata és kiértékelése

    - nem sandbox rendszer, így igazán más témában nem használható

    Részemről alig várom, hogy nekiálljak a járműpark megépítésének, pimpelésének, majd festésének, és mielőbb kipróbálhassam a játékot, akár szóló módban, akár egy-két haverral közösen. 

Játékbemutató

Nemrég Dájnak köszönhetően fel tudtunk venni egy bemutató játékot az LND HQ-n. Petyóval játszottunk le egy egyszerű, de fordulatos, izgalmas csatát (én egy jó megfázás után-közben voltam, emiatt bocs mindenkitől akinek beszakítottam a dobhártyáját):

Nagyon köszönjük a lehetőséget az LND HQ-nak!

Asymmetric Warfare szabályrendszer

     

    Mint egy korábbi bejegyzésben említettem, a Spectre háza táján volt pár változás idén: A v2-es szabálykönyv licence 2022. év végén lejárt, így az már hivatalosan nem szerezhető be. A Spectre ősszel kiadott egy v3 szabályrendszert, ami teljesen új alapok szerint lett felépítve. Nekem ez, megnézve néhány videót a játékmenetről, nem igazán jött be, így nem is vettem meg végül. Ellenben a v2 korábbi írója, Matt Adams is írt egy saját szabálykönyvet, Asymmetric Warfare néven. A játék Facebook csoportjában több helyről is az az infó jött, hogy ez az új szabálykönyv a v2 kissé csiszolt-javított verziója. Ezt jelenleg csak pdf formátumban lehet megvenni, és úgy döntöttem, teszek vele egy próbát.

A szabálykönyvek evolúciója talán így a leginkább átlátható.

    Az első, gyors átfutás alkalmával a régi ismerős dolgok köszöntek vissza, így mivel ez jelenleg már könnyebben elérhető, mint a régi v2 szabálykönyv, valószínűleg idővel át fogok állni inkább erre. Természetesen alaposabb átolvasás után már több módosítás is felfedezhető, ezek első ránézésre nekem tetszenek. Az egyik legfontosabbnak az tűnik, hogy a stat tesztek már nem úgy vannak, hogy az adott értékeket vagy azok alá kell dobni, hanem a dobás értékét a stat értékhez hozzáadva 8-at vagy többet kell elérjünk. Ez azt jelenti, hogy a korábban nem szupresszálható Elite Leader (CD érték 6), gyakorlatilag a régi rendszerben nem tudta elrontani a dobást, most már 1-est dobva elbukhatja a tesztet.

    

    Ezen kívül amiket találtam egy laza átolvasás után, a teljesség igénye nélkül:

• a korábbi Sergeant tisztséget kivették, már csak Leader és Soldier közül választhatunk a Tier-ekben
• a kohéziós távok kicsit változtak
• járműveknél már nem egyetlen érték adja meg a páncélozottságot, hanem külön értékek vannak attól függően hol találjuk el (ez különösen tetszik, mivel így még fontosabb, hogyan manőverezünk)
• a többszörös sérülés logikusabb, és talán picit kevésbé halálos
• a sebesült ellátás finomítva-bonyolítva lett, a stabilizálás és gyógyítás külön lett véve, több eszköz áll rendelkezésre, és dedikált medik is szerepet kap
• a fegyverünket bipoddal felszerelve már Overwatch-ban is tudunk Rapid fire vagy Automatic szabályokat használva lőni
• az Encumbering fegyverek (pld: RPG) korábban nem lőhettek ha mozogtak velük, most már erre is van lehetőség, igaz, nem mindegyiknél, és jó sok levonással
• a közepes géppuskák is tudnak lőni mozgás után
• a járműveknél a Move or Fire szabály már egyértelmű
• néhány új fegyver, kiegészítő és járműtípus (harckocsiból talán már feleslegesen sokféle van) bekerült
• a red-dot sight és a laser sight már nem kombózik együtt, csak az egyik ad bónuszt
• kampány segédlet egyáltalán nem került bele, és gyakorló scenariok sincsenek

     Ami talán kicsit hiányzik, azok a különböző magyarázó ábrák, rajzok, de mivel általában nincs nagy eltérés a Spectre v2-höz képest, így ez talán nem olyan nagy probléma, ott le tudjuk ellenőrizni. Hangulatos játékbeli fotókat se keressünk a pdf-ben, amik hiánya egyrészt nekem kicsit szárazzá teszi, másrészt viszont felesleges sallang sincs benne, így nyomtatóbarátabbnak mondható ebben a kialakításban.

    Összességében nincsenek benne akkora változások, amik miatt más játéknak éreznénk, viszont pont annyi van benne, ami elegendő vérfrissítést adott a szabályrendszernek, aminek köszönhetően előreláthatólag egy még kifinomultabb rendszerrel játszhatunk az asztali modern csatatéren.

Pulp

    Egy ideje a Spectre és az Infinity játékok mellett egyre inkább a pulp stílusú játékok felé kezdtem kacsingatni, aminek meglepően nagy figura és játékszabály választéka van. Én több szabálykönyv review után a Pulp Alley szabályrendszer mellett tettem le a voksom. Egyelőre egyszer tudtunk kipróbálni többen, de mivel van egy elég jól kialakított szóló rendszere, így az egyjátékos módban már többször is játszottam.

Igazi pulp kavalkád, főhősünk próbálja legyűrni az óriásgyíkot, mielőtt az elérné a társát, miközben az egyik martalóc sakkban tartja a velük lévő újságírónőt, aki egy jó sztori reményében csatlakozott hozzájuk.

Mi is az a Pulp?

    Indiana Jones. James Bond. A Múmia. Tarzan. Conan. Buck Rogers. Flash Gordon. King Kong. A szövetség. Elveszett világ.  Spagettiwesternek. Vintage horrofilmek. Noir krimik. Ezek mind beleférnek a pulp kategóriába, melyek elsődleges célja a szórakoztatás. Az 1920-as évektől kb. az 50-es évekig voltak népszerűek a filléres ponyvaregények (melyekben időnként akadt komolyabb olvasmány is, mint pl. H.G. Wells vagy akár Lovecraft), később számos TV sorozat is ezen csapásirányon készült, Lone Ranger, Bonanza, The Shadow csak hogy néhányat említsünk. De még a korai Batman és Superman képregények is akár besorolhatók ebbe a kategóriába.

Miért jó?

    Ahogy az előző felsorolásból is látszik, nagyon színes felhozatalból választhatjuk ki a nekünk megfelelő korszakot és alapsztorit. Elegendő néhány figura, amiből két csapatot meg tudunk alkotni, némi tereptárgy, objektiva marker, és néhány egyéb kiegészítő, és mehet a játék. Amiért én nagyon szeretem, hogy a fantázia szabadon szárnyalhat, nem vagyunk megkötve történelmi formációkkal, vagy sereg/meta/verseny listákkal, minden egyes karakterünket egyedileg kell megalkotnunk, bár nem RPG mélységben, de egy normál wargame-hez képest mindenképpen azt fogjuk érezni, hogy figuráink mind egyéniségek. A sztoriban is szabadjára engedhetjük a képzeletünket, a történéseket szabad, sőt szinte már kötelező kommentálni, esetleg hanghatásokkal színesíteni. A tereptárgyakkal sem nagy a megkötés, én például úgy képzelem, mint egy olcsó, alacsony költségvetésű tv sorozatot, amiben azt használnak, ami éppen kéznél van. Például van néhány Bedford RL teherautóm, amit az 50-es évektől használtak a valóságban, de simán fogom használni mondjuk egy II. VH küldetésben, mintha pl. a Rat Patrol egy epizódját forgatnánk újra. Többek között ez az anakronisztikusság az egyik bája szerintem ezeknek a játékoknak. 

Két martalóc igyekszik az egyik objektívát megszerezni, miközben egy mexikói szabadságharcos mögéjük settenkedve próbálja megakadályozni őket ebben.

Pulp Alley

    A szabályrendszer elsőre talán kicsit bonyolultnak tűnhet, mivel D6-D8-D10-D12 kockákat és esemény kártyákat is használnunk kell, valamint rengeteg tulajdonság és képzettség közül alkothatjuk meg a csapatunkat. Viszont a csapatunk –ebben a rendszerben ligának hívjuk- nagyon kevés emberből (esetleg állatból, űrlényből, szörnyből...) áll, általánosságban 3-10 fő lesz a létszám, amit irányítanunk kell, így viszonylag könnyen tudjuk követni a történéseket. Természetesen járművek is vannak a játékban, ami egy teljesen külön modul, szóval ezt később is integrálhatjuk a küldetéseinkbe. A játékban általában úgynevezett plot point-okat kell begyűjtenünk, amikből van egy fő és több mellékes, ezek megszerzése a küldetésben is ad bónuszt, és a végén is kapunk értük különböző jutalmakat, melyeket a következő küldetésben használhatunk fel. Utóbbiból kiderül, hogy kampányra is tökéletes a játék, sőt, több kampánykönyv közül is válogathatunk a kiadónál, de akár magunk is összerakhatunk egyet, ha érezzük magunkban az affinitást, de azért érdemes először inkább egy-két gyárit átolvasni, végigjátszani. Egy-egy küldetés egyébként körülbelül 2 óra alatt kényelmesen lejátszható, nem kell fél hétvégét rászánjunk, hogy befejezzük az adott játékot. A harcrendszer és aktiválás igen ötletes, végig pörgős, nem ül le, folyamatosan jelen van benne minden játékos, így senki nem unatkozik közben, valóban olyan érzésünk lehet, mintha egy izgalmas kalandfilmet néznénk.

Kinek ajánlom?

    Mindenkinek, aki szeretne egy könnyedebb, nem vérre menő menő, vicces játékot kipróbálni. Ha unod, hogy állandóan a metát kell követni, vagy hogy egy lovasroham kidolgozása hosszú percekbe telik, vagy hogy figuráid csak egy arctalan massza, vagy hogy állandóan táblázatokat, szabálykönyvet kell bújni, akkor érdemes egy próbát tenni vele.

Főhősünk a mexikói generálist próbálja meggyőzni, hogy egészségére kevéssé kártékony, ha vele tart, minthogy a bosszúszomjas szabadságharcosok kérdőre vonnák tetteiért.

Historikum XVI., Székesfehérvár

Előkészületek:

    A tavaly nyári Historikum XIII. után most ősszel ismét sikerült kimennem a rendezvényre, „természetesen” a Spectré-t vittem, ezúttal úgy alakult, hogy egyedül. Augusztus elején elkezdtem gondolkodni, hogy a Mogadishu-i csata közeledő, 30. évfordulója alkalmából játszanék valamit a témában. Először csak egy évfordulós játékra gondoltam, nagyjából ki is találtam a küldetést, hogy majd októberben lejátszuk. Ezek után jött a gondolat, hogy akár a Historikumra is kivihetném, ha már az utóbbi néhány alkalmat ki kellett hagyjam. Gábor jelezte, hogy ő is jönne, így megvolt a játékostárs is, nosza, kezdjünk neki a dolognak.
 

    Először is azt mindenképpen tudtam, hogy a történelmi eseményeket veszem alapul, nem kizárólag a Sólyom végveszélyben c. filmből látottakat, így a helyszínt is ennek megfelelően akartam lemodellezni. Jó minőségű felvételt nemigen találtam, csak néhány alacsonyabb felbontású légifotót a lezuhant gépről és környékéről. Azt egyből láttam, hogy jópár épületet el kell készítenem, hogy minél korhűbb legyen majd az asztalom. Összeírtam egy ütemtervet, és megrendeltem a lezuhant roncsot a Grubbytanks-tól, ez nagyon kedvező áron volt, és úgy gondoltam, egyszerűbb lesz a resin modellel dolgozni, mint venni egy makettet, és azt átalakítani. A todo listámban szerepeltek vályog/kőházak és bádoglemez kunyhók is, valamint kerítések, lombhullató fák, és néhány apróság, mint sitt/törmelékhalmok, és egy hinta, amit a film vonatkozó jelenetéből néztem ki. A kerítés egy nagyon fontos elem volt, a pálya jó részét ezzel akartam lezárni, ahogy a valós helyszínről készült képen is látható. Az ütemtervet nagyjából tudtam is tartani, mindennel elkészültem időben, egyedül a nagyobb, lombos fák nem érkeztek meg, ezeket nem tudtam egyedül feltenni. A legnagyobb kihívás a két Delta mesterlövész kifestése volt, korábban már lefestettem őket, de nem voltam megelégedve az eredménnyel, már akkor tudtam, hogy újra fogom őket festeni. Most ennek is eljött az ideje, sajnos a második próbálkozás is pocsék lett, végül a harmadik nekifutásra lettek olyanok, amire azt mondtam, hogy ennél jobb már nem nagyon lesz. Közben a Blackhawk is megérkezett a pilótával, ezen kicsit izgultam, hogy meglegyen, de bőven időben ideért. Egyébként sokkal nagyobb a modell mint vártam, de így csak annál jobban vonzza a tekintetet. A festése pár nap alatt megvolt, ettől a ponttól tudtam, hogy nagy baj nem lehet. Végül az utolsó héten minden szépen összeállt, legutoljára az ebay-ről rendelt kis narancsfákat fejeztem be, azokra még épphogy volt időm.
 
    Közben a küldetést kétszer is leteszteltük, egyszer Messorral, akinek volt néhány igen jó ötlete a bemutatózással kapcsolatban, ezeket a későbbiekben is használni fogom. Aztán az első játékon szerzett tapasztalatokat felhasználva Balázzsal is kipróbáltuk a finomított verziót. Ez már úgy alakult, ahogy szerettem volna, így ez a verzió lett kikiáltva véglegesnek. Ezután elkészítettem a karakterlapokat, leírást, ezeket szokás szerint kinyomtattam, pár segédanyaggal együtt. Sajnos közben Gábor jelezte, hogy nem fog tudni jönni, így kicsit meg voltam lőve fuvar és ami még fontosabb, játékostárs tekintetében is. Lemondani viszont ekkor már semmiképpen nem akartam, így aztán azt a döntést hoztam, hogy elmegyek, és úgy bemutatózok, hogy a látogatókból próbálok játszótársat toborozni.
 
    Csütörtökre összeállt minden, így felraktam a próbaasztalt, ez már a korábbi Historikum előtt is hasznos volt, mert így gyorsabban tudtam a helyszínen felpakolni a dolgokat. Egy gondom volt a tereppel, nem volt elég színes, nagyon dominált a rozsdavörös és a barna, ezért pár plusz dolgot is hozzáadtam, de így sem voltam 100% elégedett. Úgy próbáltam tovább javítani a dolgon, hogy a frissen elkészült épületekre felragasztottam a szokásos posztereket, reklámtáblákat. Mikor úgy véltem, hogy kb. okésan néz ki, elkezdtem bepakolni, úgy készülve, hogy vonattal fogok menni, de az utolsó pillanatban szólt Belián, hogy el tud vinni.
 

Az esemény:

 

Kb. ez a látvány fogadta az érdeklődőket.

    Reggel kb. háromnegyed tízre érkeztünk a Fejér megyei levéltár épületébe, és gyors bejelentkezés után el is kezdtem az asztal felpakolását, Beliánék pedig a Blood Red Skies (ami szintén egy remek játék, tessék kipróbálni!) asztalukat kezdték összerakni. Kb. negyed 11-re meg is voltam az tereppel, közben már szállingóztak az érdeklődők is. Mivel nem volt fix játék betervezve, így nem kellett túlzottan kapkodnom, így volt időm megcsodálni a többi asztalt is, leginkább az I. világháborús témájú tetszett, de a ’48-as szabadságharcos, valamint az amerikai polgárháborús is gyönyörű volt, a maradék két asztalon pedig a hatalmas mennyiségű figura volt lenyűgöző, hiába, a szemem skirmishhez van szokva, a több száz fős seregek látványa mindig ámulatba ejt. A manga kiállításra is volt egy kis időm, azokat is megnéztem, bár a stílus nem áll hozzám túl közel, de volt egy-kettő alkotás, ami kimondottan tetszett ezek közül is.
 

Az I. Vh-s asztal, gyönyörű volt, sajnos mint kiderült, a többi asztalról elfelejtettem képet készíteni...

    Idővel volt egy fiatal érdeklődő is, akivel kipróbáltuk a játékot, sőt, végig is játszottuk a küldetést, sikerült megnyernie, elég ideig tudta életben tartani az amerikaiakat, igaz, Shughart kb. a 3-4. körben halálos találatot kapott, de Gordon és a támogató Blackhawk a minigunnal kellően megtizedelte a rohamozó milicistákat. Igaz, az erősítést behozó dobásaim nagy része kimondottan pocsék volt, de sebaj, a lényeg a jó élmény volt. Délután Márk is kipróbálta a játékot, és úgy néz ki, őt sikerült is annyira megfertőznöm, hogy máskor is játszani fogunk Spectrét, csakúgy, mint Imivel és Beliánnal, akikkel zárás előtt nem sokkal játszottunk pár gyors kört. Természetesen mindenkinek elmondtam, hogy nagyon kis szeletét mutattam a rendszerben rejlő lehetőségeknek, szerencsére az alapszabályok is elegendőek, hogy valakit beszippantson a játék. A holtidőkben az érdeklődőknek meséltem, hogy mit is látnak, és a figurákat pakolgattam közben ide-oda, hogy minél látványosabb legyen az asztal. Délután 5 előtt nem sokkal kezdtünk elpakolni, amikor gyakorlatilag vége lett a rendezvénynek, a többi asztalt is akörül kezdték bontani. Összességében ismét egy remek, színvonalas eseményen vagyunk túl, ami kimondottan sikeresnek mondható részemről, ugyanis 2-3 új játékos is elkezdett komolyan érdeklődni a Spectre után, tehát a célom, hogy minél többen megismerjék és belekezdjenek a játékba, elértem.
 

    Vasárnap reggel még várt egy meglepetés, ugyanis akkor láttam, hogy az először most megrendezett asztal szépségversenyt az enyém nyerte el a közönségszavazatok alapján! Elmondhatatlanul örültem ennek, kimondottan váratlanul ért, mert szerintem legalább két asztal sokkal szebb volt, mint a sajátom. Ezúton is nagyon köszönöm mindenkinek, aki szavazott, akár az én asztalomra voksolt, akár máséra, igazán megtisztelő számomra az egész.
 
    Legvégül szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek, hogy ismét egy színvonalas rendezvényt hoztak tető alá, az érdeklődőknek akik megálltak pár szóra, hovatovább beálltak kipróbálni ezt a remek kis játékot, végezetül de nem utolsósorban játékostársaimnak akik a tesztelésben, ötletelésben segítettek.