Wars of Insurgency: Skirmish warfare in the modern world

     

    Korábban már belefutottam a címben jelzett szabályrendszerbe, és mikor kb. tavaly láttam, hogy akciózzák a pdf verziót egy helyen, gyorsan meg is vettem. Kíváncsi voltam, mennyiben más, mint a Spectre rendszer, meg szerettem volna egy attól eltérő, leegyszerűsített szabályt is megismerni. Mivel én az Infinity-vel kezdtem, ezért a Spectre igazán üdítő volt a maga "laza", de józan észre támaszkodó szabályaival, és élethűségre törekvésével. Persze, mint az ismertetőjénél említettem, az alapszabályai a Spectré-nek egyszerűek, de a rengeteg finomhangolással egészen bonyolulttá és változatossá tehető a játék. A Wars of Insurgency-t még nem tudtam kipróbálni, de a szabálykönyvet olvasgatva az alábbiakat gondolom elöljáróban:

    -A Spectrénél is egyszerűbb, a minimálisra leegyszerűsített egység statok és harcrendszer

    -Nem annyira narratív, pontszám szerinti seregépítés van

    -A több játékos mód itt is támogatva van, sőt kimondottan ajánlott is

    -Egyszerű, de erős kampány tematika, jól elkülönülő frakció előnyökkel

    -Felváltott aktiválás, erről még bővebben írni fogok

  -Kevesebb jármű opció, gyakorlatilag kimerül a Jeep, teherautó és páncélozott jármű, és ezek felfegyverzett variánsaiban.

    -Nincsenek balanszt segítő, asztalon kívülről behívható támogatások, csak az van, ami az asztalon látszik

    -Nincs overwatch, vagy Infinity-jellegű ARO, aki épp aktivál, azt nem lehet megszakítani

    -A közelharc egyáltalán nincs kidolgozva  

    -Igazi erényei kampány alatt jönnek elő, ahol a frakció bónuszok teszik igazán színessé a csapatokat

    Pár dolog bővebben kifejtve: a körön belüli aktiválás a sima D6 kezdeményező dobás után úgy történik, hogy az ellenfél által ismeretlen értékű jelölőkkel megjelöljük az osztagainkat, és a kezdeményezést megnyert játékos az egyessel jelölt osztagával tevékenykedik, majd a következő játékos jön az ő egyessel jelölt osztagával, utána ha van, a többi játékos, és miután mindenki aktivált, jön a kettessel jelölt osztag, és így tovább. A parancsnokunkkal még tudunk ebben kicsit trükközni, de a lényege ennyi.

    Mivel eme szabálykönyv fő célja a címben is említett függetlenségi harcok, lázadások és ezek elleni háború, ezért a gerillaharcokra jellemző aszimmetrikus hadviselést hivatott leképezni, a Spectrétől egyszerűbben. Itt is különböző szintekkel vannak megkülönböztetve az egységeink képzettség szempontjából, de főképp a kampányban található, elérhető bónuszok azok, amik igazán egyedivé teszik a frakciókat. Például a lázadó miliciánál van egy olyan bónusz, hogy atrocitásokat követnek el, viszont ez kétélű fegyver, lehet, hogy a kétes hírnevünkkel sikerül megfélemlíteni az ellenség egy raját, de az is lehet, hogy pont ellenkezőleg, még vehemensebben akarnak harcolni, megbosszulandó korábbi tetteinket. Ezt a bónuszt viszont a kormányerők, stb nem választhatják, ők más előnyök közül válogathatnak. Ugyanakkor meg van adva, hogy adott frakció a különböző szintű egységekből maximum mennyit hozhat, viszont minimum szám is van megadva más szintűekhez. Például az előbb említett felkelő csoport legfeljebb két reguláris rajt hozhat, és legalább 2 milicia rajt hoznia kell, professzionális rajuk egyáltalán nem lehet, és max 2 rajuk lehet ellátva pácélozott csapatszállítóval. A rajokban a létszám korlátozva van, így powergamerkedésre nem igazán alkalmas, már csak az egységek pontértéke miatt is.

    Maga a könyv jól felépített, a szabályrendszer része kb. a felét teszi ki, a másik fele a kampány leírása, illetve néhány scenario. Ezeket kicsit bonyolultnak érzem, pár egyszerűbb küldetés esetleg elfért volna benne még. Maga a szabályrendszer résznek is tetemes része a különböző terepek leírása, így látható, hogy maga az alap seregépítés, aktiváció, mozgás, harcrendszer, morál szabályok tényleg nagyon egyszerűek, összesen kb. 6-7 oldalon elférnek. A könyv gazdagon illusztrált, természetesen vannak wargame-ről készített fotók, de valós képek és rajzolt ábrák is, valamint a küldetésekhez skiccelt térképet is találunk. Igaz, a képek fekete-fehérek, legalábbis a pdf verzióban, de a hangulatot így is megteremtik.

UPDATE:

    Sikerült lejátszanunk az első próbajátékot, a könyvben szereplő Son of SAM küldetésre esett a választásom, a három közül ez tűnt a legalkalmasabbnak 2 játékoshoz, a másik kettő az igazán minimum 3-4 játékossal lenne szórakoztató. Kiderült, hogy jól gondoltam, a leegyszerűsített szabályok miatt nagyon gyorsan bele lehet jönni a játékba, kiváló lehet akár bemutatózásra is emiatt. A könyvben ajánlott 200 pontos seregek helyett csak 120 pontból raktam össze az oldalakat, így kevesebb rajjal tudtunk játszani, és emiatt a parancsnok vezetési képessége nem igazán kapott teret. A váltott, kiszámíthatatlan aktiválás különösen tetszett, kellő teret biztosított a taktikázásra. Ami már most érezhető volt, hogy a militia szintű egységek és a regulárisok között érezhetően nagyobb az eltérés, mint a regulárisok és a professional egységek között, igaz hogy néhány szerencsés lövésük most is volt a milicistáknak: 3d6, minddel 4+ sikert kellett elérni, védekezésül 5-6 d6 kockával elég lett volna egyetlen 5+, na ebből volt legalább kettő eset, igaz, rengeteg lövésük mellé is ment. A géppuskák kellően erősek, az RPG-t viszont szokni kell, a viszonylag kicsi lőtávja miatt. Összességében meg voltunk elégedve a szabállyal, de azt is beszéltük, hogy pont az egyszerűsége miatt két játékosnál hamar repetitív lehet, és hogy igazán multiplayer módban lenne igazán jó játszani, nem beszélve a kampányról, ami további teret engedne a változatosságnak.