Wars of Insurgency: Skirmish warfare in the modern world

     

    Korábban már belefutottam a címben jelzett szabályrendszerbe, és mikor kb. tavaly láttam, hogy akciózzák a pdf verziót egy helyen, gyorsan meg is vettem. Kíváncsi voltam, mennyiben más, mint a Spectre rendszer, meg szerettem volna egy attól eltérő, leegyszerűsített szabályt is megismerni. Mivel én az Infinity-vel kezdtem, ezért a Spectre igazán üdítő volt a maga "laza", de józan észre támaszkodó szabályaival, és élethűségre törekvésével. Persze, mint az ismertetőjénél említettem, az alapszabályai a Spectré-nek egyszerűek, de a rengeteg finomhangolással egészen bonyolulttá és változatossá tehető a játék. A Wars of Insurgency-t még nem tudtam kipróbálni, de a szabálykönyvet olvasgatva az alábbiakat gondolom elöljáróban:

    -A Spectrénél is egyszerűbb, a minimálisra leegyszerűsített egység statok és harcrendszer

    -Nem annyira narratív, pontszám szerinti seregépítés van

    -A több játékos mód itt is támogatva van, sőt kimondottan ajánlott is

    -Egyszerű, de erős kampány tematika, jól elkülönülő frakció előnyökkel

    -Felváltott aktiválás, erről még bővebben írni fogok

  -Kevesebb jármű opció, gyakorlatilag kimerül a Jeep, teherautó és páncélozott jármű, és ezek felfegyverzett variánsaiban.

    -Nincsenek balanszt segítő, asztalon kívülről behívható támogatások, csak az van, ami az asztalon látszik

    -Nincs overwatch, vagy Infinity-jellegű ARO, aki épp aktivál, azt nem lehet megszakítani

    -A közelharc egyáltalán nincs kidolgozva  

    -Igazi erényei kampány alatt jönnek elő, ahol a frakció bónuszok teszik igazán színessé a csapatokat

    Pár dolog bővebben kifejtve: a körön belüli aktiválás a sima D6 kezdeményező dobás után úgy történik, hogy az ellenfél által ismeretlen értékű jelölőkkel megjelöljük az osztagainkat, és a kezdeményezést megnyert játékos az egyessel jelölt osztagával tevékenykedik, majd a következő játékos jön az ő egyessel jelölt osztagával, utána ha van, a többi játékos, és miután mindenki aktivált, jön a kettessel jelölt osztag, és így tovább. A parancsnokunkkal még tudunk ebben kicsit trükközni, de a lényege ennyi.

    Mivel eme szabálykönyv fő célja a címben is említett függetlenségi harcok, lázadások és ezek elleni háború, ezért a gerillaharcokra jellemző aszimmetrikus hadviselést hivatott leképezni, a Spectrétől egyszerűbben. Itt is különböző szintekkel vannak megkülönböztetve az egységeink képzettség szempontjából, de főképp a kampányban található, elérhető bónuszok azok, amik igazán egyedivé teszik a frakciókat. Például a lázadó miliciánál van egy olyan bónusz, hogy atrocitásokat követnek el, viszont ez kétélű fegyver, lehet, hogy a kétes hírnevünkkel sikerül megfélemlíteni az ellenség egy raját, de az is lehet, hogy pont ellenkezőleg, még vehemensebben akarnak harcolni, megbosszulandó korábbi tetteinket. Ezt a bónuszt viszont a kormányerők, stb nem választhatják, ők más előnyök közül válogathatnak. Ugyanakkor meg van adva, hogy adott frakció a különböző szintű egységekből maximum mennyit hozhat, viszont minimum szám is van megadva más szintűekhez. Például az előbb említett felkelő csoport legfeljebb két reguláris rajt hozhat, és legalább 2 milicia rajt hoznia kell, professzionális rajuk egyáltalán nem lehet, és max 2 rajuk lehet ellátva pácélozott csapatszállítóval. A rajokban a létszám korlátozva van, így powergamerkedésre nem igazán alkalmas, már csak az egységek pontértéke miatt is.

    Maga a könyv jól felépített, a szabályrendszer része kb. a felét teszi ki, a másik fele a kampány leírása, illetve néhány scenario. Ezeket kicsit bonyolultnak érzem, pár egyszerűbb küldetés esetleg elfért volna benne még. Maga a szabályrendszer résznek is tetemes része a különböző terepek leírása, így látható, hogy maga az alap seregépítés, aktiváció, mozgás, harcrendszer, morál szabályok tényleg nagyon egyszerűek, összesen kb. 6-7 oldalon elférnek. A könyv gazdagon illusztrált, természetesen vannak wargame-ről készített fotók, de valós képek és rajzolt ábrák is, valamint a küldetésekhez skiccelt térképet is találunk. Igaz, a képek fekete-fehérek, legalábbis a pdf verzióban, de a hangulatot így is megteremtik.

UPDATE:

    Sikerült lejátszanunk az első próbajátékot, a könyvben szereplő Son of SAM küldetésre esett a választásom, a három közül ez tűnt a legalkalmasabbnak 2 játékoshoz, a másik kettő az igazán minimum 3-4 játékossal lenne szórakoztató. Kiderült, hogy jól gondoltam, a leegyszerűsített szabályok miatt nagyon gyorsan bele lehet jönni a játékba, kiváló lehet akár bemutatózásra is emiatt. A könyvben ajánlott 200 pontos seregek helyett csak 120 pontból raktam össze az oldalakat, így kevesebb rajjal tudtunk játszani, és emiatt a parancsnok vezetési képessége nem igazán kapott teret. A váltott, kiszámíthatatlan aktiválás különösen tetszett, kellő teret biztosított a taktikázásra. Ami már most érezhető volt, hogy a militia szintű egységek és a regulárisok között érezhetően nagyobb az eltérés, mint a regulárisok és a professional egységek között, igaz hogy néhány szerencsés lövésük most is volt a milicistáknak: 3d6, minddel 4+ sikert kellett elérni, védekezésül 5-6 d6 kockával elég lett volna egyetlen 5+, na ebből volt legalább kettő eset, igaz, rengeteg lövésük mellé is ment. A géppuskák kellően erősek, az RPG-t viszont szokni kell, a viszonylag kicsi lőtávja miatt. Összességében meg voltunk elégedve a szabállyal, de azt is beszéltük, hogy pont az egyszerűsége miatt két játékosnál hamar repetitív lehet, és hogy igazán multiplayer módban lenne igazán jó játszani, nem beszélve a kampányról, ami további teret engedne a változatosságnak.

TT Combat teherszállító hajó és raktárépület

     A TT combat remek áron árul MDF kiteket, az MSV Ironside fantázianevű, konténerszállító hajót és a raktárépületet régóta kinéztem már, és pár hónapja sok egyéb mellett ezeket is megrendeltem. A szép lassan készülgető ipartelep/kikötő asztalom egyik fő elemei lesznek, és sok játékban fogom használni terveim szerint. Túszejtő kalózok semlegesítése, kikötőben horgonyzó, fegyvert csempésző hajó elfoglalása csak azok amik egyből az ember eszébe jutnak, de ezeken túl lehet majd használni fun zombishoz, de a konténerszállító akár egy posztapokaliptikus sivatagban megfeneklett hajónak is használható lesz.

A kép jól érzékelteti a raktárépület méreteit.

A hajó teljes felszereltséggel; a konténerek, radioaktív tároló, és két kis láda is a kit része.

     Kiváló ár/érték arányú mindkét csomag, mert az igazán impresszív méretű hajón kívül kapunk még 6 normál konténert, egy radioaktív anyag tárolására szolgáló speciális tárolót, és két kisebb ládát is. Ezeket természetesen használhatjuk külön is, a radiokatív tároló ugyan elég különleges, de bizonyos scenariokhoz tökéletes lesz. Egyébként van egy egyszerűbb készlet is a TT Combatnál, ahol a hajó egyik szakasza nincs benne a kitben, tehát kisebb méretű, és a konténerek, dobozok sincsenek benne, emiatt alapvetően ezt a komplettebbet érte meg nekem megrendelni. Az elosztó depóval is kapunk extra dolgokat: raklapokat, polcokat és még egy targoncát is!

     A hajó építése meglehetősen egyszerű, egyedül a felépítmény összerakásánál kellet kicsit jobban figyelnem, mert gyárilag elég furcsa bontást találtak ki, itt eltértem a gyári utasítástól. Gyakorlatilag a tetők az alatta lévő falakkal kerülnének levételre mikor belül játszunk, én viszont jobban szeretem, ha a falak a padlóhoz vannak ragasztva, mert az ablakok így a helyükön maradnak, így jobban lehet látni a lővonalakat, ennek megfelelőlen ragasztottam össze a felépítményt. A felső szint tetejéhez még kellett egy-egy kis sínt ragasztanom fapálcikából a falak belső oldalán felül-oldalra, mert ezek nélkül kicsit nehézkes volt a tető levétele és visszarakása.

A radioaktív anyag tároló konténer, remek objektíva lehet mondjuk terroristás küldetéshez, akik piszkos bombát akarnak gyártani, de Fallout tematikájú játékhoz is akár.

Ekkora az alaphajó a TT Combatnál, ezt így konténerek nélkül árulják, viszont nyilván olcsóbb is, de a full kit is igen jó árban van.

    Mint minden MDF kitet, itt is összerakás előtt kiválogattam az egyező színű elemeket, és előre lefújtam őket, mert így gyakorlatilag minimális munkánk lesz vele összerakás után, nem mellesleg sokkal egyszerűbb is így festeni. Egyedül a normál konténereket raktam össze festés előtt, illetve a kialakítása miatt a hajó orrát is összeragasztva festettem le. Összerakás és néhány extra részlet festése után kis apróságokkal tettem még élőbbé a hajót, normál papírra kinyomtattam a nevét, amik felragasztásra kerültek az orra, és a tatra. Az Alba Varden nevet a Halálos fegyver 2 c. filmből kölcsönöztem, mert imádom apró filmes vagy egyéb utalásokkal teletűzdelni a tereptárgyaimat. Ezen kívül rozsdafoltokat festettem bőségesen egy csomó helyre, különös tekintettel az ablakokra, ahol igyekeztem a sós víz lefolyása miatti rohadást imitálni, végül a matt lakkozás előtt az egészet még átmostam bőségesen Quickshade-el, ami még ütött-kopottabb hatásúvá teszi, valamint egy plusz védőréteget ad a kitnek. Sima papírra színesben nyomtattam hajózási térképeket, naptárakat, posztereket, órákat, szállítóleveleket, ezeket különböző helyekre felragasztottam így téve teljesebbé az összképet. Apró, de szerintem nagyon látványos feljavítás az ablakokra belülről egy kis átlátszó műanyaglapot beragasztani. A tárolása viszonylag kényelmes, mert a hajó maga 5 elemből épül fel, amiket így szétszedve könnyebben tudunk elpakolni, illetve játékon a középső toldó elemet kihagyva kisebb hajót is fel tudunk tenni az asztalra, ha mondjuk helyhiányunk lenne.

Az ablaküvegek saját készítésűek, sokat adnak a realizmushoz.

A hajóhíd, amit térképekkel, órával stb tuningoltam fel, az ördög a részletekben rejlik.

A hajóhíd alatti kabin, ez is feltuningolva, a raklapok a raktárépülettel együtt jöttek, a dobozok saját készítés, kartonra nyomtatva.

A másik oldal, a polc a 4 Ground terméke.

A kilátás a hídról.

    A raktárépület építésekor hasonlóképpen jártam el, mint a hajónál, tehát kiválogattam színek szerint az elemeket, majd lefújtam őket a kívánt színre, majd összeállítottam a szettet. Ennél viszont a hajóval ellentétben nem volt szükséges eltérni az instrukcióktól, bár néhol véletlenül lelkesebb voltam, amivel később kicsit meggyűlt a bajom, illetve néhány elemnek a helyét nem jelölik az útmutatón. Ez is kapott egy Quickshade felületet az extra védelem és lepusztult kinézet miatt, majd lakkozás után ide is felkerültek a különböző nyomtatott apróságok: óra, jelenléti ív, meztelen nős poszter a falakra, szállítólevelek a földre elszórtan. Mivel hatalmas az épület, emiatt a falak a bejárati oldaltól eltekintve kissé ingerszegények, ezért az egyik oldalfalra kerestem egy véletlenszerű raktározós logót, míg a hátulja egy nagy reklámtáblát kapott (sima nyomtatott karton, sepia wash-al öregítve, feketére festett saslik pálcika kerettel), így máris nem annyira unalmas a nagy felület. A hajónál is bevetett kis trükköt az ablakoknál itt is alkalmaztam, szerintem sokat dob az összhatáson. A polcokra fixen felragasztottam pár dobozt, hogy ezzel ne kelljen külön vacakolni, ezek is sokat dobnak az összképen, ezek a polcok egyébként úgy vannak tervezve, hogy beférjenek az emelvények alá. Ennek a szettnek az egyik nagy előnye, ami egyben a hátránya is: HATALMAS! Az asztalunkon az egyik központi tereptárgyunk lesz, sok lővonalat kitakar, és belül is játszható, de a tárolása nehézkes, viszont rengeteg egyéb kis tereptárgy elfér benne, csak az oldalt fent futó rámpára kell odafigyelni, hogy ne sérüljön.

A nagy ajtók tetszés szerint fel-le nyithatóak.

A telefonfülke 4 Grounds gyártmány.

A hátsó rész, alapból kissé ingerszegény...

...ugyanúgy mint az egyik oldal.

A tágas belső rész.

Ennek nyilván meg kellett történnie.

A nagy polcok a kit része, a kisebbek szintén 4 Grounds.

Cindy Crawford, nyilván.

A rámpa is a kit része, a targonca diecast, de a kithez is jár egy, az még összerakásra vár.

    Mindkét kit a PSMK/Historikum rendezvényen debütált, talán nem túlzás azt állítanom, hogy impozáns megjelenésükkel vonzották a nézőközönséget.

Autóroncsok

     Még június 19-én Kispesten volt egy autóbörze, gondoltam a PSMK után lazításképpen elnézek, hátha találok pár klassz 1/43-as diecast modellt a gyűjteményembe, mert egy-egy adott asztal hangulatát szerintem nagyban befolyásolja, hogy milyen járműveket teszünk fel a terepek mellé. Szerencsém volt, fillérekért tudtam venni pár dirib-darab alkatrészt, konténert, teherautó utánfutót, ilyesmiket, egy régóta keresett taxit is megvettem, és pár egyéb autót. Viszont aminek a legjobban örültem: egy árus 400Ft-os áron adott sérült autókat, vettem is 5 darab Willys Jeepet, vegyesen olív és sivatagi festéssel, meg egy fehér 60-as évekbeli autót, azt hiszem valamilyen Triumph modellt. Ezeket már alapból azzal a céllal vásároltam, hogy kiváló roncs autó alapanyagok lesznek.

    Kicsomagolás után úgy döntöttem, a legjobb állapotú Jeep-et meghagyom eredeti állapotban, igaz, ehhez a többit is kannibalizálnom kellett, mert például kormánymű csak egyhez volt ép. A maradék négyet különböző mértékben leamortizáltam, egyről az alvázat teljesen leszereltem, így kapva egy újabb elemet, illetve egy másikat konkrétan kettévágtam dremellel oly módon, hogy a hátsó részt az alvázzal meghagytam, így a motortér az első ülésekkel külön felhasználható, így szintén többnek mutatva a valós daraboknál.

    Következett a festés, a sivatagi verziókat teljesen lefújtam zöld alapozóval, az olív példányoknak csak a fekete műanyag utasterét, hogy ne csillogó műanyag hatással indítsam a koszolást. Miután így újra összeraktam őket, a civil autóval együtt dolgoztam tovább velük: először kaptak egy erős gunmetal szárazecsetelést, utána szivacsdarabbal dry rust színt vittem fel rájuk, szintén nem finomkodva. Ezután Sepia wash-al lekentem mindet, majd csak a dzsipeket még Military shade-el is bemostam.

    MDF alapokra hot glue-val felragasztottam őket, a civil autót külön tettem fel, mert így a tisztán Jeep roncsok használhatóak akár hadi roncstemetőnek vagy akár szétlőtt konvoj maradványának is. Néhány extra, lehullott alkatrésszel, és egyéb bittel még feldobtam őket (ezekkel mindig igyekszem a szemmel látható, nyilvánvaló hibákat eltakarni, mint pl az alvázon a csavar helye, amivel össze vannak illesztve a kisautók), majd megkapták a szokásos talpalást, és végül egy erősen felhigított földtextúrával igyekeztem poros hatást elérni rajtuk. Ezek után már csak a matt lakkozás volt hátra, és végezetül a különböző növények felragasztásával elkészültek ezek az olcsó, de látványos kis tereptárgyak.