Historikum XVI., Székesfehérvár

Előkészületek:

    A tavaly nyári Historikum XIII. után most ősszel ismét sikerült kimennem a rendezvényre, „természetesen” a Spectré-t vittem, ezúttal úgy alakult, hogy egyedül. Augusztus elején elkezdtem gondolkodni, hogy a Mogadishu-i csata közeledő, 30. évfordulója alkalmából játszanék valamit a témában. Először csak egy évfordulós játékra gondoltam, nagyjából ki is találtam a küldetést, hogy majd októberben lejátszuk. Ezek után jött a gondolat, hogy akár a Historikumra is kivihetném, ha már az utóbbi néhány alkalmat ki kellett hagyjam. Gábor jelezte, hogy ő is jönne, így megvolt a játékostárs is, nosza, kezdjünk neki a dolognak.
 

    Először is azt mindenképpen tudtam, hogy a történelmi eseményeket veszem alapul, nem kizárólag a Sólyom végveszélyben c. filmből látottakat, így a helyszínt is ennek megfelelően akartam lemodellezni. Jó minőségű felvételt nemigen találtam, csak néhány alacsonyabb felbontású légifotót a lezuhant gépről és környékéről. Azt egyből láttam, hogy jópár épületet el kell készítenem, hogy minél korhűbb legyen majd az asztalom. Összeírtam egy ütemtervet, és megrendeltem a lezuhant roncsot a Grubbytanks-tól, ez nagyon kedvező áron volt, és úgy gondoltam, egyszerűbb lesz a resin modellel dolgozni, mint venni egy makettet, és azt átalakítani. A todo listámban szerepeltek vályog/kőházak és bádoglemez kunyhók is, valamint kerítések, lombhullató fák, és néhány apróság, mint sitt/törmelékhalmok, és egy hinta, amit a film vonatkozó jelenetéből néztem ki. A kerítés egy nagyon fontos elem volt, a pálya jó részét ezzel akartam lezárni, ahogy a valós helyszínről készült képen is látható. Az ütemtervet nagyjából tudtam is tartani, mindennel elkészültem időben, egyedül a nagyobb, lombos fák nem érkeztek meg, ezeket nem tudtam egyedül feltenni. A legnagyobb kihívás a két Delta mesterlövész kifestése volt, korábban már lefestettem őket, de nem voltam megelégedve az eredménnyel, már akkor tudtam, hogy újra fogom őket festeni. Most ennek is eljött az ideje, sajnos a második próbálkozás is pocsék lett, végül a harmadik nekifutásra lettek olyanok, amire azt mondtam, hogy ennél jobb már nem nagyon lesz. Közben a Blackhawk is megérkezett a pilótával, ezen kicsit izgultam, hogy meglegyen, de bőven időben ideért. Egyébként sokkal nagyobb a modell mint vártam, de így csak annál jobban vonzza a tekintetet. A festése pár nap alatt megvolt, ettől a ponttól tudtam, hogy nagy baj nem lehet. Végül az utolsó héten minden szépen összeállt, legutoljára az ebay-ről rendelt kis narancsfákat fejeztem be, azokra még épphogy volt időm.
 
    Közben a küldetést kétszer is leteszteltük, egyszer Messorral, akinek volt néhány igen jó ötlete a bemutatózással kapcsolatban, ezeket a későbbiekben is használni fogom. Aztán az első játékon szerzett tapasztalatokat felhasználva Balázzsal is kipróbáltuk a finomított verziót. Ez már úgy alakult, ahogy szerettem volna, így ez a verzió lett kikiáltva véglegesnek. Ezután elkészítettem a karakterlapokat, leírást, ezeket szokás szerint kinyomtattam, pár segédanyaggal együtt. Sajnos közben Gábor jelezte, hogy nem fog tudni jönni, így kicsit meg voltam lőve fuvar és ami még fontosabb, játékostárs tekintetében is. Lemondani viszont ekkor már semmiképpen nem akartam, így aztán azt a döntést hoztam, hogy elmegyek, és úgy bemutatózok, hogy a látogatókból próbálok játszótársat toborozni.
 
    Csütörtökre összeállt minden, így felraktam a próbaasztalt, ez már a korábbi Historikum előtt is hasznos volt, mert így gyorsabban tudtam a helyszínen felpakolni a dolgokat. Egy gondom volt a tereppel, nem volt elég színes, nagyon dominált a rozsdavörös és a barna, ezért pár plusz dolgot is hozzáadtam, de így sem voltam 100% elégedett. Úgy próbáltam tovább javítani a dolgon, hogy a frissen elkészült épületekre felragasztottam a szokásos posztereket, reklámtáblákat. Mikor úgy véltem, hogy kb. okésan néz ki, elkezdtem bepakolni, úgy készülve, hogy vonattal fogok menni, de az utolsó pillanatban szólt Belián, hogy el tud vinni.
 

Az esemény:

 

Kb. ez a látvány fogadta az érdeklődőket.

    Reggel kb. háromnegyed tízre érkeztünk a Fejér megyei levéltár épületébe, és gyors bejelentkezés után el is kezdtem az asztal felpakolását, Beliánék pedig a Blood Red Skies (ami szintén egy remek játék, tessék kipróbálni!) asztalukat kezdték összerakni. Kb. negyed 11-re meg is voltam az tereppel, közben már szállingóztak az érdeklődők is. Mivel nem volt fix játék betervezve, így nem kellett túlzottan kapkodnom, így volt időm megcsodálni a többi asztalt is, leginkább az I. világháborús témájú tetszett, de a ’48-as szabadságharcos, valamint az amerikai polgárháborús is gyönyörű volt, a maradék két asztalon pedig a hatalmas mennyiségű figura volt lenyűgöző, hiába, a szemem skirmishhez van szokva, a több száz fős seregek látványa mindig ámulatba ejt. A manga kiállításra is volt egy kis időm, azokat is megnéztem, bár a stílus nem áll hozzám túl közel, de volt egy-kettő alkotás, ami kimondottan tetszett ezek közül is.
 

Az I. Vh-s asztal, gyönyörű volt, sajnos mint kiderült, a többi asztalról elfelejtettem képet készíteni...

    Idővel volt egy fiatal érdeklődő is, akivel kipróbáltuk a játékot, sőt, végig is játszottuk a küldetést, sikerült megnyernie, elég ideig tudta életben tartani az amerikaiakat, igaz, Shughart kb. a 3-4. körben halálos találatot kapott, de Gordon és a támogató Blackhawk a minigunnal kellően megtizedelte a rohamozó milicistákat. Igaz, az erősítést behozó dobásaim nagy része kimondottan pocsék volt, de sebaj, a lényeg a jó élmény volt. Délután Márk is kipróbálta a játékot, és úgy néz ki, őt sikerült is annyira megfertőznöm, hogy máskor is játszani fogunk Spectrét, csakúgy, mint Imivel és Beliánnal, akikkel zárás előtt nem sokkal játszottunk pár gyors kört. Természetesen mindenkinek elmondtam, hogy nagyon kis szeletét mutattam a rendszerben rejlő lehetőségeknek, szerencsére az alapszabályok is elegendőek, hogy valakit beszippantson a játék. A holtidőkben az érdeklődőknek meséltem, hogy mit is látnak, és a figurákat pakolgattam közben ide-oda, hogy minél látványosabb legyen az asztal. Délután 5 előtt nem sokkal kezdtünk elpakolni, amikor gyakorlatilag vége lett a rendezvénynek, a többi asztalt is akörül kezdték bontani. Összességében ismét egy remek, színvonalas eseményen vagyunk túl, ami kimondottan sikeresnek mondható részemről, ugyanis 2-3 új játékos is elkezdett komolyan érdeklődni a Spectre után, tehát a célom, hogy minél többen megismerjék és belekezdjenek a játékba, elértem.
 

    Vasárnap reggel még várt egy meglepetés, ugyanis akkor láttam, hogy az először most megrendezett asztal szépségversenyt az enyém nyerte el a közönségszavazatok alapján! Elmondhatatlanul örültem ennek, kimondottan váratlanul ért, mert szerintem legalább két asztal sokkal szebb volt, mint a sajátom. Ezúton is nagyon köszönöm mindenkinek, aki szavazott, akár az én asztalomra voksolt, akár máséra, igazán megtisztelő számomra az egész.
 
    Legvégül szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek, hogy ismét egy színvonalas rendezvényt hoztak tető alá, az érdeklődőknek akik megálltak pár szóra, hovatovább beálltak kipróbálni ezt a remek kis játékot, végezetül de nem utolsósorban játékostársaimnak akik a tesztelésben, ötletelésben segítettek.